Egy pap életében mindig lesznek jeles, emlékezetes pillanatok, ünnepek. Tisztán emlékszem az első lépésekre, amit frissen beöltöztetett reverendás kispapként a szeminárium folyosóján megtettem. Előttem van a papszentelés minden mozzanata és soha nem törli ki semmi az emlékezetemből az első keresztelő, esketés örömteli pillanatait…
Az elmúlt héten a Szent Benedek Iskolák diákjai összemérték a tudásukat Budapesten több humán – és reál – tantárgyakból. A csapatversenyeket a foci aranyozta igazán be, hiszen a fiúk kitartó küzdelme tette izgalmassá a játékot felkészítő tanárnak és szurkolónak egyaránt.
A héten sokat gondolkodtam azon, hogy miként beszélgessek diákjaimmal az életről, az élet védelméről. Arra gondoltam, hogy a Szentírásból felolvasom nekik az angyali üdvözlet történetét. A diákok figyelmesen hallgatták Mária és az Angyal beszélgetését és persze a választ: Történjék velem szavaid szerint.
2013-ban, mint frissen felszentelt újmisés „nászúton” jártam Brazíliában, az Ifjúsági Világtalálkozón. A földrész egyik legveszélyesebb városának tartott metropoliszban egyedül jártam az utcákat, utaztam a különböző tömegközlekedési eszközökön és persze más és más negyedeken át. De nem féltem. Sőt még a három millió fiatal láttán sem riadtam meg. Együtt voltunk, együtt a pápával, együtt közösségben.