Hogy kerül Robin Schulz a 777-re? Elárulom: nagyon tetszett a James Blunt-tal közös számuk, amit többször hallottam rádióban. Megmosolyogtam a kis vinnyogást az elején, de élveztem a pörgést. Elsőre lejött, hogy szerelmes szám, de valószínűleg kissé fájdalmas is. Amikor elindítottam Youtube-on a hivatalos klippet, megakadt a szemem, pedig sosem szoktam őket nézegetni: tetovált ujjú apáca…? Ezt meg kell nézni.
Hurrá itt a nyár! Talán most több időnk van olvasgatni. Lassan nem kell több vizsgára készülni, ki lehet ülni a kertbe vagy a parkba, és ha szerencsések vagyunk, sok időt töltünk autóban vagy repülőn vagy bármilyen közlekedési eszközön – amit jó esetben nem mi vezetünk! Nosza rajta, olvassunk hát! Három olyan könyvet ajánlok, ami biztos lenyűgöz, legyél épp a strandon vagy a nagyinál.
Nekem már teljesen természetes, hogy a napjaimnak része az Isten, ápolom Vele a kapcsolatom, és néha a legmeglepőbb pillanatokban jut eszembe beszélgetni Vele. Persze az idő rohan, millió dolgom van, nélküle sem unatkoznék – ha szabad így mondani. De azt nem tudom, hogy bizonyos helyzetekben hogy lennék úrrá a kétségbeesésemen, ha nem Vele.
Azon gondolkodtam, hogy mit írhatnék, ami olyan hosszú, hogy egy #csakegygondolat címet azért rá lehet húzni. Mert amit mondani akarok, az csupán annyi, hogy mindent, de tényleg mindent bízz az Istenre! Kifejtem…
Mennyire jó, hogy az Isten nagyobb és jobb nálunk!
A minap utaztam a metrón, ahol mellettem ült egy kb. 3-4 éves kislány az anyukájával. Épp leszállni készültek, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kislány elkezd sírni, és közben mondogatja, hogy „Bocsánat, bocsánat, többet nem fogok csúnyán beszélni!” – az anyukája pedig válaszként ismételgette, hogy most már mindegy, most már késő, többet nem mondja el… A kislány pedig keservesen sírt…
Szuper hírünk van mindenki számára, aki gyakran nyomkodja a telefonját! Már írtunk róla, hogy mennyi okos dologra lehet használni az okoskütyüinket, és hát hogy ne legyen üres a beszéd: léptünk!
Amit most olvasni fogtok, az se nem igazi blog, se nem egy útleírás és főleg nem reklám. Ha meg akarnám határozni a műfajt: egy spontán kiöntött élmény- és érzelem-kupac, ami még mindig nem ülepedett le, pedig 2 nappal az út vége után vagyunk. Felfoghatatlan volt!
Szerkesztőségünk több tagja is a Szentföldön tartózkodik zarándoklaton. Hamarosan olvashatjátok írásaitokat, addig azonban videóüzeneteiket mutatjuk be Nektek – íme Téglásy Nóra rövid bejelentkezése.
