Mennyire jó, hogy az Isten nagyobb és jobb nálunk!
A minap utaztam a metrón, ahol mellettem ült egy kb. 3-4 éves kislány az anyukájával. Épp leszállni készültek, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kislány elkezd sírni, és közben mondogatja, hogy “Bocsánat, bocsánat, többet nem fogok csúnyán beszélni!” – az anyukája pedig válaszként ismételgette, hogy most már mindegy, most már késő, többet nem mondja el… A kislány pedig keservesen sírt…
Most nem fogom a nevelési elképzeléseimet hosszasan taglalni (röviden igen: ha következetes az anyuka, és később megbeszélte a kislánnyal és megvigasztalta, akkor akár helyes megoldás is lehetett, de amúgy nincs is még gyerekem, szóval hagyjuk is), mert a második gondolatom elég gyorsan jött, és teljesen más volt.
hirdetésMennyire jó, hogy az Isten soha nem mond nekünk ilyet!
Egy fél lépés, egy “boccs” is elég nála, egy fél szemlesütés… És Ő átölel, és soha nem mondja, hogy nem vagy elég jó, hogy túl sokat hibáztál, hogy ezt már végleg elrontottad… Nincsenek elvárásai, nincsenek lécek, amiket meg kell ugrani, nincs nála “már késő”. Nincsenek skatulyák, csak csodák, pálfordulások, visszatérések.
Nem kell reménytelenül sírnunk, ha a hitben 3-4 éves, gyermeki szinten vagyunk, vagy bűnt követünk el, elrontunk valamit.
Van egy szerető Atyánk, akihez bármikor, bármilyen hiba után fordulhatunk vigaszért, ölelésért.
Kép forrása: internet
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás