Igazából ma, november 2-án van halottak napja. Sokak fejében nagy a káosz: Halloween, Mindenszentek, halottak napja – pedig mind nagyon nagyon más dolog. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután Mindenszentek ünnepén az Egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtról is megemlékezzünk – ez történik ma. Erről az emlékezésről következik egy személyes szösszenet verssel kísérve.
Hogy mi? Ezt honnan szeded? Kizárt, hogy benne legyen a Bibliában. Hát így igaz: ez sehol nincs leírva. Úgyhogy jó lenne nem így élni. A kezdő imádkozó olvasóink is tudják: az alvás az egyik nagy titka a jó Istenkapcsolatnak. A másik a tehermentesítés, azaz hogy megtanuljunk nemet mondani, és ne legyünk túlterheltek!
Ma megakadt a szemem egy blog címén, és a nagy szabadidő-túltengésem közepette végigolvastam. Tudom, mindenki ezt mondja, de tényleg ritkán olvasok ilyesmit, mert utána elöntenek a különböző érzelmek, gondolatok: idegesség, düh, öröm, hála, kétely, bizonytalanság… teljesen kiszámíthatatlan, témától és írástól függ, és hát a lelkiállapotomtól. Na, de ez most lényegtelen is. Ma arra döbbentem rá, hogy mennyire jó tudatában lenni annak, hogy minket Isten teremtett, „és látta, hogy ez jó”! Értékekkel, ajándékokkal van tele az életünk!
Persze sokkal több mindent is lehetne kérni, hiszen mi (sokszor) telhetetlenek vagyunk, az Isten pedig (mindig) mindenható. De mik lennének a legfontosabbak?
Egy közösségi hétvégén voltunk a nyaralónkban, és az egyik reggel megláttam, ahogy közülünk az egyik srác egy kerti széken üldögél kint a korai napsugarakat élvezve. Sokat nem kellett gondolkodnom, hogy vajon mit csinál.
A minap Budapesten egész hosszan buszoztam átszállás nélkül. Ilyenkor az emberek több dolgot szoktak csinálni: megállás nélkül nyomkodják telefonjukat, cöcögnek és kritizálják a többi utast vagy a sofőrt vagy a hülye gyalogosokat, bömböltetik a zenét a fülükbe, bámulnak kifelé az ablakon, vagy jobb esetben olvasnak, ha nem egyedül vannak, akkor beszélgetnek. Teljesen hangulatfüggő, hogy mikor melyik megoldást választom. De most eszembe jutott, hogy ez alatt a 20 perc alatt pont el lehetne mondani egy kötött imát, amibe este már fáradtan biztos, hogy belealudnék.
Megnéztem múlt héten a híreket a TV-ben. Nem tudom, hogy mennyire tett jót, de az biztos, hogy elgondolkodtatott. Mik történnek a nagyvilágban? Mit csinálunk? De most tényleg…
Gyakran írtunk már nektek zenével kapcsolatban rövidebb-hosszabb dolgokat: keresztény számok, vagy éppenséggel rock banda és magyar rap ajánló, okostelefonon zenehallgatás, dicsőítő zenén felnövő gyerekek… Sokak életében nagyon fontos szerepe van a zenének, legyen az bármilyen műfaj.
Rózsafüzér – a legjobb példa, talán a legtöbb kritikát kapó ima, de minden szenthez szóló vagy más kötött ima is elvesztette népszerűségét (ha egyáltalán valaha volt neki). Ezt csak az öregek és az apácák mormolják… Mi értelme ennyiszer elmondani valamit egymás után… Oda se tudok figyelni rá, csak mondom, mint a gép… Hosszú… Nem nekem szól… De biztos, hogy nem tudnánk ezt megcáfolni, ha megpróbálnánk? Nekem igenis van igényem a kötött imára, és jó élményem is akad!
Sokszor rámjön az elmélkedés… csakúgy eszembe jutnak dolgok rövidebben, hosszabban. Kérdések, hasonlatok, emlékek, elképzelések, jövőképek… Legutóbb a bizalomról filozofálgattam.