Néhány gondolat arról, hogy milyen az, amikor az összeméricskélés helyett Istenre nézünk és rajta keresztül akarjuk megismerni magunkat. Nem mindig könnyű, de lehetséges!
Hirdetés
Kategória
Szilágyi Anna
Valahogy úgy vagyunk megteremtve, hogy mindenképpen keressünk kapaszkodót, biztonságot. Csak épp az nem mindegy, ki vagy mi kerül ebbe a szerepbe.
Isten ugyanolyan jó akkor is, amikor nekünk épp könnyű, és akkor is, amikor nehéz. Így a legjobb, amit tehetünk, hogy minden helyzetben áldjuk Őt!
Annyiszor tudatosítottam már, hogy sokkal jobb hinni, mint aggódni. És mégis…ha történik bármi, amire nem számítottam, vagy változás jön az életembe, vagy mondjuk nincs toppon az egészségem: az első reakcióm az aggódás. Összeszedtem, milyen ellenszerei lehetnek.
„Nevetve zokogós, elgondolkodtatós, megnevettetős, szívbemarkolós, mélyre-menős, felemelős, megpörgetős, romantikus… letehetetlen” – ezen az olvasói véleményen keresztül találkoztam először a The Vision – Az igazság tükrében című könyvvel. Egy ilyen ajánlás után nem csoda, hogy én is alig vártam, hogy elkezdhessem, az íróját ráadásul mélyen hívő nőnek ismertem meg.
Az idei ünnepek már biztosan mások lesznek, mint a megszokott. Nem csoda, ha csalódottak és üresek vagyunk. De itt van az, akit ünneplünk – Ő képes megtölteni minket élettel és reménnyel!
Mit szólnál, ha idén nem az ajándékok körül forogna a karácsony, hanem arról szólna, hogy – ha szűk körben is – együtt lehettek azokkal, akikkel szeretitek egymást?
Hihetetlen, de mindjárt itt van advent első vasárnapja. A sok bizonytalanság, aggódás és az év végi hajrá mellett sokunknak furcsa lehet, hogy már eljött a karácsonyra készülés időszaka. Íme néhány tipp, hogy ne csak naptár szerint legyen advent, hanem meg is tudd élni azt.
„Semmi sem hozza kis úgy a legrosszabb oldalunkat, mint egy jó kis várakozás” – olvastam nemrég az idézetet Joyce Meyer keresztény író és tanítótól. Elgondolkodtatott: a várakozás tényleg a jellemünk próbája. Felfedi, hogy Istenben bízunk vagy valójában még mindig önmagunkban. Hogy merünk-e csendben várni vagy pótcselekvésekbe kapaszkodunk.
Ha azt mondom, Papp Jácintának, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Cintinek kalandos az életútja, akkor még finoman fejeztem ki magam. Itt van egy lány, aki miután tinédzserkorában megtért, több évig missziózott Indiában, ma pedig egy nemzetközi gyülekezet pásztora itthon, tajvani vezetők megbízásából. Cinti tűzzel, szenvedélyesen, és valóban őszintén, a kétségeit, megtorpanásait, megtöretéseit is felvállalva beszélt nekünk a hitéről és arról, milyen is a gyakorlatban a misszió.