Már évek óta létezik egy technika, amellyel befolyásolni lehet egy születendő gyermek DNS-ét, az Egyesült Királyságban múlt héten született meg az első ilyen csecsemő. A briteknél legális eljárás akár azt is lehetővé tenné, hogy a homoszexuális párok mindkét tagjának DNS-ét hordozza a gyermek. Ez több etikai dilemmát is felvet, bennem pedig érlelődik a kérdés, miért akarunk mi, emberek újra és újra Istent játszani?
Múlt héten kapott szárnyra a hír több portálon: Nagy-Britanniában megszületett az első csecsemő, aki nagyon leegyszerűsítve három szülő DNS-ét hordozza. A briteknél 2015 óta legális technika, az úgynevezett mitokondriális transzfer akár azt is lehetővé tehetné, hogy a homoszexuális párok mindkét tagjának DNS-ét hordozza a gyermek.
Erre felkaptam a fejem, mert nem úgy tűnik, mintha az isteni rend szerinti eljárás lenne, sőt! Persze a cikkek igyekeznek megmagyarázni, miért találták ki egyáltalán ezt a technikát: „A tudósok azt akarták elérni, hogy a hibás mitokondriumokkal rendelkező nők ne örökítsék át betegségüket, ami gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához – például vaksághoz, szívelégtelenséghez vagy izomsorvadáshoz – vezethet a gyerekben.” Oké, eddig még azt is lehet mondani, hogy jó szándékú az eljárás. Viszont egyből felvetődik egy etikai kérdés, ugyanis az említett technikával homoszexuális párok tudnának egy gyermek szüleivé válni úgy, hogy mindkettőjüknek legyen „genetikai kötődése” az utódhoz. És ne gondoljuk, hogy mindez csak elméleti feltevés vagy ez a technika csak Nagy-Britanniában van jelen: az első, ilyen technika nyomán született baba már 2016-ban megszületett az USA-ban.
Ilyenkor az a kérdés jön fel bennem: már megint Istent akarunk játszani? Én úgy hiszem, hogy
hirdetésa teremtés, az élet megalkotása, odaadása egyedül Tőle származik.
Persze kell hozzá egy anya és egy apa is, de az, hogy végül megszületik-e egy gyermek, mikor jön a világra és milyen genetikai összetétellel, mégiscsak Isten kezében van. Ugyanúgy, ahogy a földi halálunk órája is. (Épp ezért volt megrendítő számomra, hogy Portugáliában az országgyűlés a minap megszavazta az eutanázia legalizációját – de ez már egy másik blog témája).
Szóval csupán azért belenyúlni egy ember DNS-ébe, hogy egy homoszexuális pár mindkét tagjának legyen „genetikai nyoma” az utódban, szerintem nem más, mint színtiszta önzés. Nem vagyok biológus, így nem tudom, mit okozhat ez a mesterséges belekontárkodás egy genetikai rendszerbe. De nem sok jót sejtet.
Mintha ki akarnák tolni az emberek ingerküszöbét szépen, fokozatosan. Először csak fogadjuk el, hogy két egynemű ember gyereket akar. Aztán fogadjuk el, hogy egyre több országban legálisan örökbe is fogadhatnak. Ha már ezt elfogadtuk, akkor nyilván azt is, hogy orvosok belenyúlnak a születendő gyerek DNS-ébe, hogy a pár mindkét tagja ugyanannyira szülőnek érezhesse magát.
Ébernek kell maradnunk keresztényként, meglátni, hogy mi zajlik a világban és igenis elkülöníteni a jót a rossztól.
A harmóniát és az isteni rendet a zűrzavartól. Ha manipulálhatók vagyunk azzal, hogy „ti keresztények ne legyetek ítélkezők, nektek nem pont szeretni kéne mindenkit?”, akkor ne csodálkozzunk, ha sok értékünk elveszik. Vagy ha egy idő után az ige szerint gondolkodók lesznek kisebbségben (végül is, ha az egész társadalmat nézzük, talán már most abban vagyunk). A szeretet nevében nem gondolom, hogy mindent el kell fogadnunk és csak beletörődni abba, amerre tart ez a világ.
Korábban Földi-Kovács Andrea újságíróval készítettem interjút, hadd idézzem az ő szavait: „Van egy félreértelmezett békesség- és szeretetfelfogás a keresztényekben. Sokan azt gondolják, hogy nekünk a békesség érdekében mindig meg kell alkudnunk, és ki kell vonulnunk a csataterekről. Nem ez a fontossági sorrend. A hit, a parancsolatok és a szeretetből fakadó igazságosság kell, hogy érvényesüljenek az életünkben; ha ezeket védelemben akarjuk részesíteni, akkor időnként konfrontálódnunk kell. Különösen ma, amikor a tolerancia diktatúráját éljük. Ma a tolerancia hangoztatásával a keresztényeket arra akarják rávenni, hogy a hitüket adják föl, hogy a parancsolatokkal menjenek szembe, hogy elengedjék azokat az értékeket, amelyekért ki kellene állniuk”.
Merjük kinyitni a szánkat! A példaképünk továbbra is Jézus Krisztus, aki sosem maradt csendben, amikor a másokat ért igazságtalanság vagy a hazugságok ellen kellett kiállnia. Ha némák maradunk, csak hogy ne tartsanak homofóbnak, kirekesztőnek vagy maradinak, akkor ki lesz, aki ragaszkodik az Istentől kapott igazsághoz?
hirdetés
