Egy egyszerű mozdulat és néhány szó, amelyek nekem nagyon sokat tudnak segíteni, ha azt érzem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok és képtelen vagyok tovább erőlködni. Jézus ma is Úr, bármilyen helyzetben vagy is!
Annyiszor megpróbáljuk saját erőből. A munkát, a kapcsolatainkat, a szolgálatot, az anyagi stabilitást, a testi-lelki gyógyulást. De újra és újra be kell látnunk: bizonyos pont után elfogyunk, nem megy, ugyanazokat a köröket futjuk. Tudjuk, hogy Isten azt mondta, átsegít mindenen, de hogyan is kell neki adni ezt a terhet? Mintha már el is felejtettük volna…
Egyszer tanultam egy imamódot, pontosabban egy egyszerű mozdulatot, ami nekem sokat segített abban, hogy kiengedjem a kezemből az életem. Egyszerűen csak ülj le, nyisd ki a két tenyered, és mondd azt Istennek: „Uram, itt vagyok. A tiéd az életem. Mindent neked adok ma is! Bármit elvehetsz, ami az enyém. Bármit odaadhatsz, amit nekem szánsz. Elfogadom. Tudom, hogy a legjobbat akarod nekem. Hiszem, hogy a legjobb az, ha nálad van a kontroll, nem nálam. Bízom Benned.” Valami ilyesmi. Nem az a lényeg, hogy tökéletes szavakat mondjunk, Ő úgyis látja, mi van a szívünkben.
De ez az egyetlen mozdulat – a tenyerem kinyitása – segít mindig tudatosítani, hogy semmihez nem akarok ragaszkodni, csak Őhozzá.
Megnyugtató a gondolat, hogy Isten mennyire jól ismer engem. Már a születésem előtt látott és velem volt életem minden percében – akár érzékeltem, akár nem. Nem ismerem, mit tartogat a jövő, de ismerem azt, Aki a kezében tartja. Amit én most nehéznek, sőt megoldhatatlan problémának látok, az neki lehetséges. Nem kell mindent értenem. Nem kell mindent tudnom. Csak hagyom, hogy velem legyen. Csak hagyom, hogy szeressen.
hirdetés
