Mi az a torinói lepel?

A történelem darabjaiként emlegetett ereklyék a bizonyítékai azoknak az eseményeknek, amelyek évszázadok, évezredek előtt történtek. A torinói lepel keletkezése az egyik legvitatottabb témakör a tudósok szemszögéből, ugyanis Jézus feltámadásával áll elválaszthatatlan kapcsolatban. A 777 OFFLINE  különleges alkalmának keretében, szeptember 28-án foglalkozik ezzel a kérdéssel, a világhírű fizikus, Dr. John Jackson az Erkel Színházban tartandó előadásán.

A torinói lepel körül az elmúlt időszakban felizzott viták és vélemények miatt indokolttá vált, hogy közelebbről bemutassuk az egyik leginkább vitatott ilyen relikviát, amit gyakran övez egyfajta misztikus köd, és folyamatos vita az eredetiségét illetően. Amiért a lepel különös jelentőséggel bír az, hogy eredetiségének száz százalékos bizonyításával a tudomány szempontjából is beigazolódna Jézus Krisztus kereszthalála.

Egy ilyen történelmi tény, nem kérdés, kételkedők és ateisták millióit késztetné álláspontjuk átértékelésére és komoly “fegyverténnyé” válna a Krisztusban hívők – kizárólag tudományos – érvelésében.

A torinói lepel egy vászondarab, amelyet a Keresztelő Szent János-katedrálisban őriznek, az olaszországi Torinóban. A lepel egy súlyos fizikai, külső sérüléseket szenvedett ember képét ábrázolja, amelyet a hívők Jézus Krisztus képmásának tartanak. Mindezek mellett a tudomány szempontjából rendkívül összetett és sokoldalú vizsgálatokat végeztek már a huszadik században is, de ahogy egyre több dologra derül fény, úgy szükségessé válik több tudományterület keresztmetszetében vizsgálni a leplet. 

hirdetés

A sokat emlegetett 1988-as c-14-es szénizotópos vizsgálat a lepel keletkezését a Kr. u. 13-14. századra datálta a vizsgálati protokoll szerint 95 százalékos pontossággal, ami nem a lepel eredetének valószínűségére, hanem a vizsgálati eljárás pontosságára szolgál. Ez a kutatás a tudósok között is kérdéseket vet fel a mai napig.

Nehéz választ találni többek között arra is, hogyan került az ereklye a Közel-Keletről Európába és miként oldották meg a szállítását. Emellett azok, akik a középkori eredet mellett foglalnak állást, komoly ellentmondásba ütközhetnek, ha elolvassák Gregorius prédikációját, aki egy nagyon hasonló lepelről ír már 944-ben, amely ellentmond a későbbi hamisítás gyakran felhozott érvének.

Az eredetiséget ellenzők sokszor érvelnek amellett, hogy a négy evangélista is eltérően ír a lepelről. Máténál egyesszámban, Márknál nem egyértelműen, míg Lukácsnál és Jánosnál leplekről olvashatunk, ezért a bibliai alapokon nyugvó magyarázatok sem adnak egyértelmű válaszokat.

Amit több, kiemelkedő lepelkutató is többször idéz, az XVI. Benedek pápa nyilatkozata a 2010-es torinói beszédében, amelyben a leplet úgy jellemzi, mint Krisztus szenvedésének és feltámadásának ikonját, a remény jelét, és a vászondarabot a rejtőzködő Isten tanújának nevezi.

Jól látható tehát, hogy a tudományos álláspont két oldalán felsorakoztatott érvek nem támasztják alá sem a kételkedők, sem teljesen a torinói lepel eredetiségét állítók véleményét. Emellett pedig az egyház sem állítja pontosan azt, hogy a lepel Jézus Krisztus halotti ereklyéje. Viszont ez nem von le semmit annak a tényéből, hogy Ő valóban történelmi személy volt, akinek feltámadásában a keresztények üdvösségük forrását látják és akit Isten fiának tartanak.

A torinói lepel – amelyet eddig hatszor, először 1898-ban állítottak ki – leghíresebb kutatója Dr. John Jackson fizikus professzor, aki idén ötven éve kezdett el tudományos szempontból foglalkozni az ereklyével A szeptember 28-i 777 OFFLINE exkluzív alkalmán a kutató személyesen is el fogja mesélni az eddig feltárt eredményeket és saját élményeit is megosztja a jelenlévőkkel.

A kérdés, ami mindenkit érdekel és amit feltétlenül körül kell járni az, hogy mekkora jelentősége van az ereklyéknek általában. Az ember – amellett, hogy már ősidők óta tudta, tisztában volt a transzcendencia létezésével – mindig vágyakozott arra, hogy túllépje saját fizikai határait és kapcsolatba lépjen Istennel, vagy a különböző kultúrákban ismert istenekkel, amelyeknek természetfeletti erőt tulajdonítottak. Erre szolgáltak olyan, ember által készített tárgyak, amelyek jelképes szimbólumként közelivé és megfoghatóvá tették az istenséget vagy a túlvilágot. E köré épült fel a szokásrendszerek alapján kialakult rítus.

A harmadik összetevő viszont az ember – kultúrától független – saját hite volt. Hiszen mi szükség van a misztikumra, a szemmel láthatatlan természet felettire, ha nincs meg a hozzá kapcsolódó hit? Az egész vallási, rituális kultúrát átfogta az ember hite, amely fölfelé, valami nála nagyobb felé irányult. Az ateizmus, amellett, hogy igen korán, a Kr. e-i hatodik századtól indult el, nem ad magyarázatot a korábbi, ősi kultúrák isteneinek feltételezésére, ami azt támasztja alá, hogy az emberben tudatának fejlődésével rájön arra, hogy értelemszerűen teremtett lény kell, hogy legyen.

Mi változik, ha kiderül, hogy nem eredeti relikviáról van szó? Semmi. Már csak azért sem, mert az emberek hite nem egy lepel, hanem Isten felé irányul, akinek a gondviselését egy kis odafigyeléssel időről időre érezhetjük, de megláthatjuk a teremtett világ csodáiban. Ez nem jelenti azt, hogy fölöslegesek lennének a leplen végzett tudományos kutatások és, hogy a kereszténységnek “tartania” kellene attól, vajon mi lesz, ha bebizonyosodik, hogy a relikvia nem eredeti. 

Az ereklyék szerepe tehát nem az, hogy bizonyítsák Isten létezését, hanem az, hogy egyfajta eszközként közelebb hozzák az emberhez azt, amiben hisz. 

Forrás: shroud.com

Fotó: ancient-origins.net

hirdetés