Egy különleges dicsőítés története a Balatonon!
Kategória
Blog
Nem is gondolnánk, mennyi minden múlik a gyermekkorunkon vagy akár életünk első 9 hónapján! A legtöbb sebet, ami aztán felnőtt korunkban a legváratlanabb pillanatban szakad fel, még kiskorunkban szerezzük. Sőt, a legtöbbet nem szándékosan adják nekünk, hanem teljesen akaratlanul, néha kifejezetten szeretetből. Paradox, igaz? Vajon, meg lehet gyógyítani ezeket a sebeket?
Amióta belekóstoltam a gyalogos zarándokok életébe, Szent Jakab apostol ünnepén mindig eszembe jutnak a zarándokok. Pedig a cél az lenne, hogy minden nap újra és újra magammal vigyem az Úton szerzett lelkületet, hiszen egész életünk egyfajta zarándokút…
Emlékszem, gyerekként mindig igyekeztem makulátlanul viselkedni. Ha rám szóltak a tanárok, katasztrófaként éltem meg, mintha örökre elbuktam volna. Úgy gondoltam a viselkedés a minden, a külsőségek. Kinek mutatod magad? Keresztény jókislánynak, aki csöndben és szorgalmasan üli végig a hittanórákat, és lenéző pillantásokat vet a rosszalkodó fiúkra. Pedig a rosszalkodás legalább őszinte, egyértelműen jelzi, hogy baj van, foglalkozzatok velem! Mindeközben a jókislányok attól rettegnek, hogy egyszer ‘lebuknak’.
Ha épp egyedül vagy, ismerős érzések lesznek ezek. Ha nem vagy egyedül, akkor vagy talán még emlékszel, vagy látod a barátnőiden (barátaidon?) a “frusztrációt”, amit okoz a magány és az egyedüllét. Ha egyedül vagy, akkor ezeket az elég rossz belső hangokat kell(ene) elhallgattatni, átformálni. Ha nem vagy egyedül, akkor ezek miatt kell(ene) megértened másokat és segítened őket.
Ebben a bejegyzésben nem keresek megoldásokat, csak helyzeteket, érzéseket tárok fel, amiket az elmúlt 1,5 évben tapasztaltam.
Mielőtt elkezded olvasni a cikket, kérlek 1 percre hunyd be a szemed, kapcsolj ki minden zajforrást és csak figyelj! Engedd, hogy szárnyaljanak a gondolataid, engedd be az apró zajokat, halld meg de engedd is ki őket! Maradj meg a csöndben, a saját belső csöndedben!
Nyári kalandozásaimban gyakran megtapasztalom, hogy távol az otthontól sokkal jobban megértik egymást a magyarok. Tudunk együtt nevetni, énekelni, imádkozni. A távolság felerősíti a nemzeti együvétartozás érzését. Különösen is érződik ez Portugáliában, Fatimában. A világ egyik legismertebb Máriakegyhelyén július 13-án, a jelenések 102. évfordulóján lehettem zarándoktársaimmal együtt.
Az emberi élet egyik fontos döntése, hogy ki milyen pályát választ magának, milyen úton indul el. Hova adja be az egyetemi jelentkezést, milyen munkát vállal el, milyen szakmát tanul, hol kezdi el felépíteni az életét? Ez az írás most leendő egyetemistáknak szól, akik – velem együtt – izgatottan várják a közelgő ponthatár kihirdetést, hogy vajon Isten milyen jövőt szán a számukra.