Mitől válunk valóban teljessé? A világ annyi választ kínál erre, de mintha soha nem érnénk utol ezt az állapotot. Mi van, ha Isten azt mondja: miért keresed azt, ami már megvan?
„…Hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” /Ef. 3:17./
A reggeli csendességemben – amire rég kerítettem sort a nyaralások vagy épp a munkába rohanás közepette – egyszer csak szíven talált ez az ige. Konkrétan egy szó belőle: teljesség. Nem mindnyájan erre törekszünk? Néha a boldogságot is ezzel azonosítjuk. És persze feltételekhez kötjük.
Teljessé válok, ha…
- lesz párkapcsolatom
- megházasodom
- gyerekeim lesznek
- a leginkább hozzám illő álommunkát végezhetem
- meglesz az új autó/telefon
- tökéletes keresztényként fogok élni, minden nap Bibliát olvasok, szüntelenül imádkozom, folyamatosan szolgálok stb.
Tényleg ezek tennének teljessé? Vagy már MOST az vagyok? A válasz ott van a szemem előtt. Mert Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretete az enyém. Nekem adta. És neked. Amíg a felsorolt dolgok utáni sóvárgás/rohanás folytonos frusztrációt okozhat, addig Isten teljessége, a valódi teljesség – békét.
Szilágyi Anna
Kép: pixabay.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás