A szent három napban talán különösen is nagy értéke van annak, ha sikerül elcsendesednünk, amit a természetben talán könnyebben elérhetünk, mint az otthoni megszokott környezetünkben.
Kategória
Blog
Papp Miklós görögkatolikus pap a pesterzsébeti templomban mutatta be a nagypénteki szertartást, prédikációjában mindenki számára megszívlelendő gondolatokat osztott meg.
Újra és újra, napról napra, jövök a kereszthez. A Te kereszted lábához. Itt kezdődik és itt ér véget minden. A világtörténelem legjelentősebb pillanata, és a valaha volt legnagyobb botrány: Az Isten halála. Ember által kivégezve.
Sokszor gondolkodom azon, hogy mi alapján mondjuk egy bizonyos dologra, hogy az Isten ajándéka. Legtöbbször az ajándék alatt csodás, vágyott eseményekre, tárgyakra gondolunk, de Isten mintha kicsit másként gondolkodna erről.
Rengetegen kérdezitek tőlünk, hogy milyen módon lehet a mostani időszakban lelkileg „fittnek” maradni, Kunszabó Eszter olyan tanácsokat ad, amelyek mindannyiunk számára teljesíthetőek. Tegyél te is egy hasábot a tűzre, ha már úgy érzed hogy kialszik a láng!
Kiürülő templomok, egyre emelkedő átlagéletkor, egy vasárnap öt különböző helyen miséző papok és a lelkesedés teljes hiánya a pappal farkasszemet néző padsorokban. Egyikünk számára sem ismeretlen jelenségek, s ez a nyugati világban szinte mindenhol így van. Miért? Mi az oka annak, hogy tényleg mindenhol ezt látjuk? És hogyan lehetne visszafordítani? Vissza lehet egyáltalán? Mind közül a legfontosabb kérdés azonban az, hogy “Mit vár az Egyháztól Isten?”, vagy másképpen “Mi a célja Istennek az Egyházzal?”. Hiszen, ha erre tudjuk a válasz és e szerint cselekszünk, akkor egészen biztosan nem egy haldokló intézmény képe tárul majd elénk. Ugyanezeken a kérdéseken morfondíroztak azon könyvek szerzői, amelyeket ebben a cikkben bemutatunk. Ezek pedig Michael White atya és plébániai segítője, Tom Corocan Újraépítve, és James Mallon Egyház-felújítás című művei. A két könyv sok szempontból nagyon hasonló, mindkettő olyan plébániák vezetői által íródott, akiknek a saját szolgálati helyükön sikerült megfordítaniuk a fent leírt trendeket, és plébániáik újra gyarapodásnak indultak.
Kalkuttai Teréz anyától egy alkalommal egy újságíró megkérdezte, hogy mi a véleménye a melegekről. Az idős apáca erre azt válaszolta, hogy ő nem szereti azt a kifejezést, hogy „meleg”. Lám, mondta erre az újságíró, még Teréz anya is elítéli a melegeket. Szó sincs róla, mondta a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója, ő csak a „meleg” kifejezést nem szereti, sokkal jobb, ha azt használjuk helyette, hogy „Isten szeretett gyermekei”. Függetlenül attól, hogy milyen vágyakkal küszködünk, mindnyájan Isten szeretett gyermekei vagyunk, akik meghívást kaptak a tiszta életre és az üdvösségre. Az út más, a cél ugyanaz.
A cikk címéül szolgáló kérdést egy kedves olvasónk tette fel nekünk Instagram üzenetben. Úgy gondolom nagyon sok lány küzd hasonló kérdésekkel, melyek súlyos önmarcangoláshoz vagy akár önmagunk megkárosításához vezethetnek. Mivel tiniként engem is foglalkoztatott a kérdés, megosztom veletek azt, hogy én milyen felismerésre jutottam ezzel kapcsolatban.