Postaládánkba egy 16 éves fiatal lány, Adri remek írása érkezett arról, mikről lett volna jó tudnia a megtérése után, milyen nehézségei lehetnek a keresztény életnek. Talán, ha ezekről többet beszélnénk, több fiatal maradna az egyházban egy-egy csalódás után is.
Bő egy éve élünk a koronavírus árnyékában, mely hosszú évtizedek óta nem érintette ekkora tömegek mindennapjait világszerte. Nehéz a bezártság, a sok korlátozás, a türelmetlen várakozás, a rokonok és barátok elvesztése, maga a vírus és még megannyi dolog, de azt hiszem a legnehezebb ebben az időszakban félelem nélkül élni.
Reggelente néha sok nehézséggel nézünk szembe: lustának érezzük magunkat, nehezen jutnak eszünkbe napindító, pozitív gondolatok, vagy esetleg bal lábbal kelünk fel. Ilyen helyzetekben segítségünkre lehet néhány bibliai igeszakasz.
Szoktál nemet mondani szülőként gyermekednek? Isten is bizonyos dolgokra nemet mond nekünk. Talán így könnyebben megértjük, hogy miért…
Tegnap az egyik rádióműsorban mondta a műsorvezető, hogy a járvány miatt elveszítettünk egy évet az életünkből. Ez pedig elgondolkodtatott, hogy vajon keresztényként mi is veszítettünk egy évet, vagy inkább kaptunk egyet, amelyben közelebb kerülhettünk Istenhez?
Valahogy úgy vagyunk megteremtve, hogy mindenképpen keressünk kapaszkodót, biztonságot. Csak épp az nem mindegy, ki vagy mi kerül ebbe a szerepbe.
A filmek jól ismert mondata: 1 évvel később. Rendszerint ilyenkor jön a megnyugtató fordulat, a katarzis. Szó, ami szó, ha 1 éve valaki azt mondta volna, hogy ott leszek, ahol most vagyok, nem hittem volna el. Nade mihez képest telt el egy év? 2020. március 31-én jelent meg a könyvem a meddőség kapcsán, és azóta fordult egyet a világ.
Mi ez a lelki adoptálás? És mégis miért kellene elkezdenem? Egyáltalán végig fogom tudni csinálni? Mi van akkor, ha nem vagyok eléggé kitartó? – Ne parázz! Ez a cikk pont azért készült el, hogy neked bátorítást adjon és megválaszoljon pár kérdést. Egy olvasónk igazán értékes vendégírását közöljük.