A barátaink véleménye sokszor kihat a döntéseinkre is. Azonban mi van akkor, ha a hitbeli meggyőződésünket, az ebből következő döntéseinket kritizálják? Hallgassunk rájuk?
Kategória
Blog
Több mint két hete határozza meg az életünket, a mindennapjainkat, a gondolatainkat az orosz-ukrán háború. S habár kétségtelenül tapasztalható egy gyönyörű összefogás, amelynek része a humanitárius segítség, a menekültek befogadása vagy például az imádságban lévő összefonódás, mégis emellett váltunk – én magam az élen – fogyasztóivá ennek a harcnak.
Egy különlegesen kegyelemteli időszak kezdődött hamvazószerdával, de vajon hogyan viszonyulunk hozzá? Merünk nagyobb teret adni Istennek, hogy munkálkodjon bennünk a nagyböjti elhatározásainkon keresztül, vagy megelégszünk a minimális erőfeszítéssel?
Bese Gergő mai rövid írása többek között azt a kérdést veti fel – az olvasóra bízva a választ – hogy mire tanít bennünket Ukrajna tragédiája?
Ez nem elemzés, nem vélemény. Ez a valóság egy kicsiny darabja azokról, akiknek az élete örökre megváltozott.
Nem tartozik a kedvenc témáink közé az Istennek való engedelmesség, pedig nagyon fontos. Istennek terve van veled és az életeddel, de nem fogja erőszakosan rád kényszeríteni, csupán gyengéden emlékeztet. Téged mire kért mostanában?
Szerda estére a 777 csapata imaestet szervezett a Szent István Bazilikába, hogy négy felekezet képviselőjével együtt közösen imádkozzunk a békéért. Felejthetetlen és megható este volt, gyönyörű zenei szolgálattal és mélyreható üzenetekkel. Hortobágyi Tibor szubjektív beszámolója az imaestről.
Hogy történhet meg ilyesmi a 21. században? – teszik fel sokan a kérdést az orosz-ukrán háború kapcsán. Döbbenettel nézzük, hogy miért nem elég az a jólét, amiben itt, Európában élünk. Mintha az anyagi biztonsággal meghaladtuk volna saját bűnös, pusztító mivoltunkat.