Hogy történhet meg ilyesmi a 21. században? – teszik fel sokan a kérdést az orosz-ukrán háború kapcsán. Döbbenettel nézzük, hogy miért nem elég az a jólét, amiben itt, Európában élünk. Mintha az anyagi biztonsággal meghaladtuk volna saját bűnös, pusztító mivoltunkat.
Az orosz-ukrán háború sok szempontból kizökkentette a világ jólétben élő féltekéit. „Hogyan történhet meg ez a 21. században?” – kérdezzük. „Hiszen olyan szépen le tudtak nyugodni az indulatok a Szovjetunió felbomlása után, nem? Mindenki tette a maga dolgát, gyarapodott, hízott, és körbeutazta a világot.” Vagy mégsem?
Az a baj, hogy a távoli országok problémái nem hatnak ugyanúgy ránk, mint egy olyan konfliktus, amely a szomszédban van. Sőt, magában Európában. A háború és a szenvedés mintha nem lenne a része a mi életünknek, azt meghagyjuk azoknak az országoknak, ahová valószínűleg soha nem fogunk eljutni.
„De mi, itt, Európában, főleg a huszonegyedik században(!) , ezt már meghaladtuk, nem?”
Kijózanító a valóság: a szenvedés most elért oda is, ahol csak egzotikus országok sajátjaként létezett. Háborúk ebben a században is folyamatosan zajlanak és zajlottak, csak eddig minket nem érintettek ilyen közelről. Könnyen el tudtunk határolódni a szenvedéstől és
abba a tévképzetbe ringattuk magunkat, hogy az ember fejlődik.
Mintha a bűn és a szenvedés nem lenne része a normális életnek. Mintha a háború csak a nálunk elmaradottabb országok problémája lenne. Mintha a második világháború óta meghaladta volna erkölcsileg önmagát az emberiség és egyöntetűen belátta volna, hogy az öldöklés nem megoldás.
Ne csodálkozzunk, az ember nem változott. Ugyanolyan bűnösök vagyunk most is. A kegyetlenség ugyanúgy elő tud törni belőlünk, egy pillanat alatt. Nem lettünk azzal bűntelenebbek, hogy jólétben és békében élünk. A bűn mindeközben ugyanúgy pusztít és pusztított a mi országainkban is. Gyilkosságok, bántalmazások, kegyetlenkedések; attól még, hogy nem csúcsosodnak ki ezek a cselekedetek egy nagy háborúban, ugyanúgy ölnek és megnyomorítanak életeket a „fejlett” országokban is.
A szőnyeg alá söpörtük ezeket a nyilvánvaló problémákat. Félrenéztünk és azt hittük, egy fejlődő világban élünk. Azonban amíg ember él a Földön, a szenvedés és a bűn velünk marad. Csak egyValaki tud megoldást adni. Kérdés, hogy élünk-e a felkínált lehetőséggel? Akarunk-e szabadulni a bűn fogságából? Jézus folyamatosan hív minket, és megígérte, hogy ha keressük, akkor megtaláljuk Őt.
Még nem érkezett hozzászólás