Egy Instagram-történetünkre érkezett olvasói válasz alapján szívesen olvasnátok arról, hogy szingliként hogyan érdemes megélni az istenkapcsolatot. Hát van egy tippem: majdnem ugyanúgy, mint párral… Nem recept, nem garancia, nem univerzális megoldások listája következik. Néhány gondolatomat osztom meg Veletek, akár vitaindító jelleggel.
Sokan azzal a gondolattal közelítik meg a randevúzást, hogy minden csak az „Igazi” megtalálásán múlik. Ennek a fogalomnak a lényege, hogy van egy személy, aki tökéletesen megfelel neked, és csak az a dolgod, hogy megtaláld őt.
Spanyolországban rendezték meg a Konferencia Európa keresztény megújulása felé elnevezésű eseményt, amely napjaink egyik kulcsfontosságú kérdését feszegeti. Milyen jövő vár a rohamosan változó világban a keresztény alapokon nyugvó európai társadalomra?
„Kívülről tudom a Záhonyból jövő vonatmenetrendet, de még nem értem rá, hogy a saját szememmel lássak bármit is” – Pótó Judit személyes beszámolója az ukrán menekültek segítéséről, az egy héttel ezelőtti állapotokról és arról, mennyi mindent tanulhatunk a menekültektől.
„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
Akarsz-e mindig, mindig játszani,”
Az egyedülállóság a kevesebb felelősség és nagyobb önállóság következtében tud felszabadító lenni, ugyanakkor a magányosság és az ismeretlen jövő miatt igazán nyomasztó is lehet, így gyakran váltják egymást a reményteljes és reménytelen időszakok. Nemcsak azok a kérdések cikázhatnak fejünkben, hogy „mikor lesz már párkapcsolatom?”, vagy „vajon ebben a táborban/ezen az eseményen ismerkedek majd meg a jövendőbelimmel?”, hanem egy ezeknél sokkal riasztóbb kérdés: „lesz-e egyáltalán párom, vagy örökké szingli maradok?” És még ha bízom is abban, hogy lesz társam, mivel töltsem a várakozási időt? Hogyan várjak jól?
Végre itt a tavasz. Az évszakváltás lendületében örömmel kapjuk elő a szezonális ruhadarabokat, a télieket pedig látni se akarjuk, hadd legyen szellősebb az előszoba is! Érdemes mégis átgondolni, hogyan pakoljuk el a meleg holmit különösen, ha szeretnénk ellenállni a folytonos fogyasztás kényszerének.
Rég látott összefogás és segítségnyújtás indult el Magyarországon, rengetegen adakoznak, mennek le a határra, tolmácsolnak, ételt, ruhákat osztanak, vagy épp menedékhelyet biztosítanak a menekülteknek. Szeretnénk közreadni olyan történeteket, amelyek a szeretetszolgálatot végzőket megrendítették vagy épp megérintették, amelyeket látva erőt kaptak ahhoz, hogy folytassák a munkájukat. Bábik Noémi beszámolóját mutatjuk most be nektek.