Újra és újra, napról napra, jövök a kereszthez. A Te kereszted lábához. Itt kezdődik és itt ér véget minden. A világtörténelem legjelentősebb pillanata, és a valaha volt legnagyobb botrány: Az Isten halála. Ember által kivégezve.
Kategória
Kunszabó Eszter
Rengetegen kérdezitek tőlünk, hogy milyen módon lehet a mostani időszakban lelkileg „fittnek” maradni, Kunszabó Eszter olyan tanácsokat ad, amelyek mindannyiunk számára teljesíthetőek. Tegyél te is egy hasábot a tűzre, ha már úgy érzed hogy kialszik a láng!
Kiürülő templomok, egyre emelkedő átlagéletkor, egy vasárnap öt különböző helyen miséző papok és a lelkesedés teljes hiánya a pappal farkasszemet néző padsorokban. Egyikünk számára sem ismeretlen jelenségek, s ez a nyugati világban szinte mindenhol így van. Miért? Mi az oka annak, hogy tényleg mindenhol ezt látjuk? És hogyan lehetne visszafordítani? Vissza lehet egyáltalán? Mind közül a legfontosabb kérdés azonban az, hogy “Mit vár az Egyháztól Isten?”, vagy másképpen “Mi a célja Istennek az Egyházzal?”. Hiszen, ha erre tudjuk a válasz és e szerint cselekszünk, akkor egészen biztosan nem egy haldokló intézmény képe tárul majd elénk. Ugyanezeken a kérdéseken morfondíroztak azon könyvek szerzői, amelyeket ebben a cikkben bemutatunk. Ezek pedig Michael White atya és plébániai segítője, Tom Corocan Újraépítve, és James Mallon Egyház-felújítás című művei. A két könyv sok szempontból nagyon hasonló, mindkettő olyan plébániák vezetői által íródott, akiknek a saját szolgálati helyükön sikerült megfordítaniuk a fent leírt trendeket, és plébániáik újra gyarapodásnak indultak.
Ahogy belenézek a tükörbe semmi mást nem látok, csak a hatalmas karikákat a szemem alatt. Fáradt vagyok, nagyon-nagyon fáradt. És mintha a csukott fürdőszoba ajtó egy cseppet se tompítana a gyereksíráson… Lehet azért, mert most már az agyamban is csak az órák óta tartó ordítást hallom.
Akik régóta követnek bennünket, azok tudják, hogy szeretünk őszintén beszélni a saját nehézségeinkről, és azokról a tapasztalatokról, amikkel különféle élethelyzeteinkben gazdagodtunk. Ebben az interjúban nem egy, hanem rögtön három szerkesztőségi tagunkat kérdeztük a házasélet örömeiről és nehézségeiről. Lábánné Hollai Katalin, Kunszabó Anna és Kunszabó Eszter őszinte válaszait olvashatjátok.
Mi az első dolog, amit keresztényként el akarunk mondani a világnak? Mi az első dolog, amit nagy valószínűséggel nekünk is elmondtak, amikor a kereszténységgel találkoztunk? Hogy ISTEN SZERET! Ezt a két szót végtelenül elhasználtuk már. Olyan sokat hallottuk, hogy már nem is értjük.
Régebben féltem a száraz lelki időszakoktól. Bár utólag általában láttam a mélypontok értelmét, de ez a hullámvölgyek közben előre nem vigasztalt. Aztán ahogy egyre több, hosszabb-rövidebb lelki szárazságon voltam túl, rá kellett jönnöm, hogy a lényegen nem változtat, hogy éppen tüzes vagy száraz időszakot élek-e meg. El is mondom, hogy miért gondolom így!
Miért van az, hogy a szegény családok, ahogy megkapják a fizetést, segélyt, vagy bármilyen jövedelmet, rögtön elköltik? Miért van olyan sokuknak hiper-szuper telefonja? Miért? Miért nem osztják be a pénzt?
6:02 – már két perce csörög az óra, de olyan mélyen alszom, hogy csak most jut el a tudatomig, ez nekem szól – szegény férjem. Lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:05 – első szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:10 – második szundi, lenyomom, rögtön visszaalszom.
6:30 – hatodik szundi – szegény férjem, JÓ ÉG, már ennyi az idő?? Fel kell kelni!
2018. október 11-14-e között ismét megrendezésre kerül a 72 óra kompromisszum nélkül programsorozat, ami lényegében önkénteskedésre nyújt lehetőséget 3 napon keresztül. Pár nappal ezelőtt már megjelent egy interjúnk a témában, de arra gondoltam maga az önkénteskedés megérdemel még egy írást, hiszen saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi-mennyi pozitívummal, gyümölccsel jár! Ezeket szedtem össze nektek!