Épp a napokban történt velem ez az apró esemény, de olyan szemtelenül nyilvánvalóan volt velem az Isten, hogy azóta nem tudok nem mosolyogni, ha eszembe jut.
Jézus vega volt? Baj-e egyáltalán, ha valaki az? És mit csináljunk, ha valaki akár egyik, akár másik oldalról megintene bennünket? Hogyan állnak a témához a keresztények? Ezt a kérdéskört járjuk most kicsit körbe.
A hétfő reggel, mint fogalom, kevesünkben ébreszt szép gondolatokat. Itt egy ima, amivel megadhatjuk lelkünknek a kellő lendületet a hétkezdéshez. Kávé mellé ideális; az ima, a lélek koffeinje.
A villamoson sok mindent hall az ember. Még akkor is, ha a reggeli kókadozásban csupán csak a „túl sok ember, túlságosan is közel van hozzám” kellemetlen érzése jut el a tudatáig. Viszont többször ütötte már meg a fülem, hogy egyes társaink milyen fesztelenül tudnak beszélgetni például az észak-koreai konfliktus egyik lehetséges forgatókönyvéről. Eszerint nagyon jó lesz majd, és csak akkor oldódik meg a probléma, ha az amerikaiak majd odamennek és jól szétbombáznak mindent.
Ferences templomunkban egyszer vendégmisézett egy jezsuita pap. Az ő gondolatai nyomán hónapokkal később végre megérett bennem, hogy tényleg miért a hitetlen Tamás az egyik legzseniálisabb szentünk.
Különleges levélváltás fültanúi lehettünk hétfő este a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Luther Márton Ferenc pápával diskurált Hermann-Joseph Frisch Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! című könyvének bemutatóján, melynek témáit Beer Miklós váci megyéspüspök Fabiny Tamás evangélikus püspökkel karöltve görgették tovább.
Többször szegezték már nekem a kérdést, mintsem meg tudnám számolni, hogy honnan tudom, amit írok az helyes, igaz, rendben van? Hát nem tudom. Sőt. Viszont elmondhatom, hogy látom én a dolgot.
„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek”