Különleges levélváltás fültanúi lehettünk hétfő este a Budavári Evangélikus Szabadegyetemen. Luther Márton Ferenc pápával diskurált Hermann-Joseph Frisch Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér! című könyvének bemutatóján, melynek témáit Beer Miklós váci megyéspüspök Fabiny Tamás evangélikus püspökkel karöltve görgették tovább.
A reformáció 500. évéről megemlékezvén Frisch atya (egy római-katolikus pap) úgy gondolta, felvázol nekünk egy fiktív beszélgetést két, a saját korukban bizonyos dolgokról, a megszokottól radikálisan eltérően gondolkodó ember között. Magán a könyvbemutatón különböző fejezetekből hallhattuk felolvasva a „párbeszédet” és ne aggódjunk afelől, a könyv nem kertel a legkényesebb témákkal kapcsolatban sem, a lehető legegyenesebben és legnyíltabban tárgyalja mindazon dolgokat, melyekről talán még a legszelídebb ökumenikus baráti összejövetelen is inkább hallgatnak.
A Ferenc pápa szavait értelmező/védő Beer Miklós püspök úr nem csak azért volt kiváló választás a feladatra, mert gondolatiságukban a pápával rendkívül közel állnak, hanem mert Fabiny Tamás püspök úrral is évtizedes barátság köti őket össze, így lehetővé vált a közös történeteik és pusztán az egész, végtelenül békés légkör nyomán az ökumené egy olyan mélyebb megértése és megélése, melyre – legalábbis nekem – igen ritkán van lehetőségem.
Nem oldották fel az évszázados teológiai eltérések problémáit, és az egyház újraegyesítése sem történt meg fél kilencig, de nyitottságukban nem volt semmilyen maszatolás, szőnyeg alá seprés, nem féltek tudatosítani semmilyen ütközőpontot, viszont attól sem féltek, hogy egyszerűen a krisztusi irgalomból fakadóan képesek legyenek egymás felé kilépni a paragrafusok és rigorózus szabályok mögül. Részletesen taglalja a könyv az egyházszakadás okait Márton testvér oldaláról, viszont szépen láttatja azt is, hogy a mai katolikus egyház, már nem a pazarló, hatalomközpontú és élvhajhász Medici pápák egyháza. Beer Miklós veti fel a kérdést, miután elmeséli egy személyes Istentapasztalatát II. János Pál pápával való találkozásában, hogy „mi lett volna, ha Luther Márton nem II. Gyulával találkozik, hanem a mi szent II. János Pálunkkal?”
A könyvbemutatón szép számmal voltak különböző felekezetűek, protestánsok és katolikusok is, de a szeretet volt ott jelen. Valahogy az elhangzottaknak és a könyvben foglalt dolgoknak sikerült átadnia a jelenlévőknek egy olyan mélyebb belátást, mely, úgy hiszem, egy igen ritka és határozott lépés üzenetét hordozza a közeledni vágyó egyházaink számára.
hirdetésAzt nem mondom, hogy kötelező olvasmány ez, de a legőszintébb szeretettel tudom ajánlani mindenkinek, a legradikálisabban gondolkodóktól a nyájasabbakig, vagy azoknak, akikben csak kérdőjelek jelennek meg mindig az egyházaink álláspontjával kapcsolatban a jelenben, vagy az 500 éves múltban, legyenek akár katolikusok, akár protestáns testvérek.
Végül még egy gondolat, amit magunkkal hozhattunk az estéről:
Legyünk jobb reformátusok, legyünk jobb katolikusok! Ne megváltoztatni akarjuk egymást, hanem megérteni, hogy együtt csodálkozhassunk rá a kincseinkre, amikkel az Isten olyan gazdagon ajándékoz meg bennünket.
Varga Gergő Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás