Ki vagyok? – 777
Blog, Varga Gergő Zoltán

Ki vagyok?

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek”

Sokszor szembesülök azzal, hogy cselekedeteinket alapvetően befolyásolja más emberek – általunk hamisan vagy helyesen megismert – véleménye. Olyan puttonyokat veszünk a nyakunkba, amelyek nem a mieink, pusztán olyan okokért, minthogy mások másképp lássanak, és „még olyanabbnak”, még tökéletesebbnek ítéltessünk. A kényelmetlenebb (és így törvényszerűleg szebb) cipőt veszem fel, vagy két órával többet maradok, mint jól esne, meg másfél órát túlórázom alaphangon, mert mit fognak hozzá szólni, mert kiközösítenek és mert megszólnak. A kérdés az, hogy mikor már nagyon gyötrő nekem az ilyen plusz dolgokkal megrakott bőröndöm, amit nap nap után huzigálok magam után mindenhova, meg tudok-e állni arra a pillanatnyi csendre, amelyben az Isten mindig ott vár rám? Amelyben megpihenhetek és kiteregethetem Neki a szennyest. Ahol újra és újra rádöbbenhetünk arra, hogy az identitásunk, az, hogy én legbelül ki vagyok, messzemenőkig nem függ más emberek gondolataitól, elvárásaitól, vagy a társadalmunk közösségi tudatától, csupán attól, hogy én egy szerető Isten által lettem megteremtve (aki minden hajszálamat számon tartja és utánuk ugyanúgy búsul, mikor hajmosásnál a lefolyóban végzi a fél frizura), aki megváltott és aki bármilyen is vagyok, jobban szeret mindenki másnál, elfogad úgy és olyannak, amilyen vagyok. Ő jónak látta ilyennek megteremteni engem, és azt hiszem, ha újra nekifutna, akkor sem csinálná másképpen.

Ezzel a kihívással gyürkőzni, hogy felfoghassam nagyobb teljességében ezt a tényt, hogy a Teremtőnk – aki felé tart és törekszik minden –

egyszerűen csak szeret, mindegy mi van;

ezzel megbirkózni sokkal nagyobb örömet és erőt ad, mint a pusztán emberi terhek, melyeket oly könnyen aggatnak ránk és veszünk magunkra. Azt vettem észre, ha arra figyelek minden egyes helyzetben, mit az élet elém sodor, hogy igyekezzem pusztán úgy állni, amint az Isten előtt állok: ez vagyok én, se több, de kevesebb sem; mindig egyenes háttal és bátorsággal várhatom az ismeretlent.

Varga Gergő Zoltán

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply Benkő Mária 2017. 09. 28. at 07:23

    Köszönöm. szépen!

  • Szólj hozzá