Szilveszterkor ünnepeltük a hatodik házassági évfordulónkat, így most javában rójuk a hetedik évet, amitől rengetegen félnek. Úgy tartják, ez a házasságok egyik kritikus éve, ilyenkor sokan válnak. Jegyesoktatóként tudom, hogy nem teljesen alaptalanok az aggódó hangok, de szeretnék néhány biztató szót írni azoknak, akik mostanában lépnek a hetedik évbe.
Mostanában egyetlen éjszakát sem tudok elkönyvelni a pihentető éjszakák sorában. Ez persze nem szokatlan egy 11 hónapos gyermek mellett, de ettől még nem lesz könnyebb felkelni és végigcsinálni a napot. Én ma így imádkozom.
Megdöbbent, felemel, vigasztal és küld, hogy indulj és te is cselekedj. Ezt mind egyetlen könyv és a benne rejlő életút, az Istennel járás bizonyságtétele adja. Régen olvastam ennyire inspiráló és szemléletformáló könyvet hús-vér emberről.
Nyaralásunk első napjaiban olvastam egy érdekes könyvet, melyben megfogott egy gondolat. A szerző, Ujházy Kolos a fejlődést nem alakításként, hanem alkalmazkodásként definiálja. Elgondolkodtam.
Még januárban írtam arról, hogy nyárig elolvasom ismét a Bibliát. Erős vágyat éreztem, hogy megint átéljem az Ige inspiráló hatását, amivel előzőleg is áthatotta az életemet. Ahogy akkor, most is hatalmas változások indikátora lett.
Bő egy éve élünk a koronavírus árnyékában, mely hosszú évtizedek óta nem érintette ekkora tömegek mindennapjait világszerte. Nehéz a bezártság, a sok korlátozás, a türelmetlen várakozás, a rokonok és barátok elvesztése, maga a vírus és még megannyi dolog, de azt hiszem a legnehezebb ebben az időszakban félelem nélkül élni.
A filmek jól ismert mondata: 1 évvel később. Rendszerint ilyenkor jön a megnyugtató fordulat, a katarzis. Szó, ami szó, ha 1 éve valaki azt mondta volna, hogy ott leszek, ahol most vagyok, nem hittem volna el. Nade mihez képest telt el egy év? 2020. március 31-én jelent meg a könyvem a meddőség kapcsán, és azóta fordult egyet a világ.
Sokszor gondolkodom azon, hogy mi alapján mondjuk egy bizonyos dologra, hogy az Isten ajándéka. Legtöbbször az ajándék alatt csodás, vágyott eseményekre, tárgyakra gondolunk, de Isten mintha kicsit másként gondolkodna erről.
Melyik anya ne élte volna meg a gyermekével töltött első napok szépségeit és ezzel együtt a küzdelmeit is? Bár nem a nehézségekről szokás beszélni, amikor a komatálat átadjuk nekik, a karikás szemek és a kissé bágyadt mosoly elárulja, hogy nem csak babaillat, móka és kacagás az egész nap.
A járvány harmadik hulláma gyakorlatilag mindenkit súlyosan érint. Van, akit azért, mert maga is a komolyan szenved a vírustól – és sajnos egyre többen vannak ilyenek a fiatalok között is. Az egészségügyi dolgozók is erejükön felül dolgoznak, sokan pedig a munkahelyük és a fizetésük kapcsán élnek meg komoly krízist. Senkinek nem egyszerű.