Talán minden ember a boldogságot és a békét keresi az életben. Miért nem találják meg? Sok-sok apró, alattomos, szinte észrevehetetlen dolog igyekszik együttes erővel tenni azért, hogy még véletlenül se legyünk boldogok: ezekről szeretnék most írni. A két részes blog első része korunkra jellemző problémákról és ezek hatásairól szól; a második részben szeretném a saját tapasztalataim alapján feloldani ezt az igen nagy konfliktust.
Két testvér vitatkozott. Csak egy narancs volt otthon, és mind a kettőjüknek szüksége volt rá. Miután órákon át veszekedtek, sokszor meg is bántották egymást, felemlegették az elmúlt tíz év sebeit, valahogy megegyeztek abban, hogy elfelezik a narancsot. Az egyik kifacsarta a saját fél-narancsának a levét, megitta, és a héját kidobta. A másik lereszelte a saját fél-narancsának a héját, és süteményt sütött, a húsát kidobta.
“Most akkor való a gitáros dicsőítés a templomba vagy sem?” Erről az újabban gyakran felmerülő kérdésről nemrég Anna írt egy cikket a 777-re, részben ehhez kapcsolódóan is szeretnék egy érdekes mai tapasztalatomról írni, amely távol Magyarországtól történt…
Elkeserítő látnom, hogy a fiatalok hogyan képesek viselkedni egymással. Kihasználják egymást, mindent megtesznek, hogy bejussanak a lányok bugyijába, de
Ha minden ember őszintén szembenézne az igazsággal, a történelmi tényekkel, a ránk maradt emlékekkel Jézussal kapcsolatban, megváltozna a világ. Vajon az embereket nem érdekli az igazság, vagy csak félnek tőle?
Isten az én Apukám. Ő akarta, hogy legyek; már a születésem előtt szeretett. Ott volt velem minden fontos pillanatomban. Sokkal jobban ismer engem, mint én magamat, ismeri az erősségeimet és a gyengeségeimet: és mindezekkel együtt fogad el engem.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a rendszeres imádságról, és ha egyszer-egyszer mégiscsak sort kerítünk rá, akkor is csak magunkkal, a saját problémáinkkal, kéréseinkkel vagyunk elfoglalva. Úgy látom, hogy meglehetősen rossz állapotban van az európai imádság-kultúra, sok mindent kellene újra-felfedeznünk ezzel kapcsolatban. Ezúttal a közbenjáró imádságról szeretnék írni, amely az egyik legjobb lehetőség az Istennel való találkozásra.
Az elmúlt fél évben sok olyan fiatallal találkoztam, akik elkeseredve mondták, hogy teljesen kiábrándultak a kereszténységből, az egyházból, meg úgy általában a vallásosságból. A leggyakrabban előkerülő ok elég meglepő volt: elegük van a sok értelmetlen kötelességből és elvárásból, amit az (egyházi) iskolában, vagy éppen otthon állítanak velük szemben. Úgy érzik, hogy képmutató emberek várják el tőlük, hogy ők is álszentek legyenek… Mi történik itt?
Vannak hírek, amik nagyon megrendítenek. Ilyen volt a párizsi terror, ilyen a belgiumi robbantás; és ilyen volt az a hír is, amit ma reggel olvastam: a 22 éves énekesnőt, Christina Grimmie-t lelőtték, miközben autogrammokat osztott…