Tombol a nyár: a nappalok hosszabbak, az esték kellemesebbek. A fesztiválok, koncertek, táborok, nyaralások, kikapcsolódások idejét éljük. Több emberrel hoz össze bennünket a sors, kivel hosszabb, kivel rövidebb ideig kapcsolódunk. A találkozásaink nagy része üzenetet hordoz, amely akár fontos jelentéssel is bírhat, ha figyelmesek vagyunk.
Az ember, amint közösségbe kerül, sokféle beállítottságú személlyel találkozik. Legyen szó iskoláról, munkahelyről, helyi közösségekről, ideig-óráig tartó vagy éppen hosszú távú kapcsolódásokról. Vannak, akik rögtön egy húron pendülnek, vannak, akik tudják, sosem lesznek jóbarátok. Vannak, akik teljesen más szemüvegen keresztül nézik a világot, és vannak, akik ugyanazzal az érdeklődéssel a szabadidejükben is szívesen töltenek időt egymással. Ezeket a találkozásokat sokszor tituláljuk véletlennek. Hányszor történt már olyan eset, hogy szóba elegyedtünk valakivel és rájöttünk, mennyire hasonlítunk – vagy éppen mennyire különbözünk. Hogy az élethelyzeteink egyformák vagy éppen teljesen mások, mégis pont ott és akkor ugyanabból a célból találkozunk.
Néha emberi ésszel fel sem fogható az, ahogyan Isten rendezgeti a szálakat, fonja össze a sorsokat.
Kivel mikor és miért éppen akkor kell találkoznunk? Ki hol tart az életében? Kinek kell, vagy épp kitől kapunk megerősítést? Kinek kell kezet nyújtani és mikor van szükségünk arra, hogy mi is belekapaszkodhassunk valakibe? Kinek kell (új) esélyt adni és ki az a láncszem, akivel igazi csapattá válhat egy társulat?
Sok kérdés van, amelyekre csak visszatekintve nyerhetünk valamely módon választ. Néha csak elmosolyodunk rajta, máskor hálatelt szívvel próbáljuk megérteni, hogy milyen nagy játékmester az Úr.
Ez az élet egy nagy társasjáték, amelyben nem bábuk vagyunk, hanem szabad akarattal rendelkező játékosok, akik a cél felé tartva van, hogy visszakerülnek a kezdőpontra, van, hogy egy helyben dekkolnak, amíg újra „hatost nem dobnak”, van, hogy szerencsekártyákkal átvészelik az akadályokat és van, hogy újra dobhatnak egy körön belül.
Így vagy úgy eljátszunk a célig. Van, aki előbb kiesik, de van, aki minden nehézség ellenére végigviszi a pályát. Amikor ezek a „játékosok” a való életben találkoznak, ki-ki a saját mezőjén állva segítheti vagy éppen hátráltathatja a társát, de mennyivel egyszerűbb és szebb az az út, amelyet együtt, egymást támogatva teszünk meg!
Amikor valaki megérti a játékszabályokat az élet nevű játékban, az egész ittlét valahogy sokkal nagyobb értelmet nyer. Lehet kevésbé bosszankodni azon, ha valakivel nem egyezik a véleményünk, megértjük, hogy nem csak szürke hétköznapok vannak, hogy csalással nem jut előre senki. A szerencse nem állandó, a taktika nem mindig válik be. Az alázat, a szeretet, a segítőkészség és sokszor a humor az, ami átsegít bennünket és a társainkat is a nehezebb részeken.
Ahogy Teréz anya megfogalmazta az Élet himnuszában: „az élet játék – játszd!”
Talán éppen ez az élet legnagyobb titka: nem mi írjuk a játékszabályokat, de rajtunk múlik, hogyan játsszuk végig a játékot. Isten kinyitja a játékdobozt és hagyja, hogy szabad akarattal formáljuk a saját mezőinket. De ne felejtsük el, hogy mások is vannak a pályán és a végén nem mi zárjuk le a dobozt!
hirdetés
