„Ments meg, Uram!”, „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”, „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Három gondolat ugyanazon szentírási szakaszból, amely számunkra is sokszor aktuális lehet.
Címke böngészése
gondviselés
Sokan félünk az élethivatást firtató kérdésektől, hiszen a válaszadás bizonytalanságát hatalmas kudarcként is megélhetjük. Adott esetben a fiatalok óriási teherként élik meg saját hivatásuk görcsös megválasztását, hogy Isten milyen jövőt szán vajon nekik.
Türelmetlen ember vagyok, amióta csak az eszemet tudom. Ez egy olyan tulajdonság, ami miatt nehezen tudom átadni az irányítást Istennek. Amellett, hogy folyamatosan sürgetem, még kegyesen fel is ajánlom neki, hogy: Majd én megoldom, ne aggódj, innentől átveszem! Az is lehet, hogy nem hallottad meg az imádságomat…
Van egy sport, ami számomra mindennél jobb példa az Istennel való élet erejére. Már évekkel ezelőtt találtam rá a via ferratára, de csak nemrégiben döbbentem rá, Isten milyen csodálatosan mutatkozik be ezen a sporton keresztül. Kint a sziklán, ahol az erőm véges, és nincs más, ami megtarthat, csak egy vékony kötél.
…A másik dolog, ami ellen védelemre van szükség, a kísértés.
Ha valaki megtapasztalta már Isten megmentő hatalmát, és megszabadult már a bűn hatalma alól, az még nem jelenti, hogy minden szép és jó. Vannak olyan keresztény csoportok, amelyek azt mondják: megtértél, újjászülettél, semmi gondod többé. Ezeknek írja Pál: aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen! A gonosz nem mond le olyan könnyen arról, ami az övé volt. Megpróbálja visszaszerezni, harcol érte. Ennek az eszköze a kísértés.
Egy aranyos kis történettel kezdem. Tavaly kereszteltem egy három éves kisfiút. a 23. zsoltárról beszéltem, hogy a jó pásztor vigyáz a juhokra, és igyekeztem közvetlen lenni, ezért a gyereknek mondtam: amikor még egész kicsi csecsemő voltál, édesanyád nagyon vigyázott rád, ahogy nagyobb leszel a szüleid továbbra is vigyáznak rád, és még sokan fognak vigyázni, az óvónéni, a tanárok, de mit gondolsz, ha felnőtt leszel, ki fog vigyázni rád? Már majdnem mondtam, hogy van egy pásztorunk, aki egész életünkben vigyáz ránk, amikor a kis srác bemondta: én magam. Majd én vigyázok magamra. Arra gondoltam, hogy ez a kis gyerek is már mennyire magabiztos: majd én, én vigyázok magamra. Hányan gondolják így, és közben nem is sejtik, hogy mennyi veszély fenyegeti őket.