Legnagyobb flexem: deep talkingolok fiatalokkal a hitről és Jézusról

Szeretnék már most, az írásom elején bocsánatot kérni mindazoktól, akik – velem együtt – a tisztán magyar nyelvű írásokat és beszédet részesítik előnyben.

Az úgynevezett „hunglish”, azaz a magyar és az angol nyelv vegyítésével nyert szavak használata a mai fiatal generációra jellemző leginkább. Elkezdenek egy mondatot magyarul, majd angolul fejezik be. Vagy épp beillesztenek a mondadójukba olyan kifejezéseket, amelyeket az angolból nyertek.

A fent említett deep talking is ezek közé tartozik, magyarul mély beszélgetést jelent, bár egyre gyakrabban hallom ezt a kifejezést, mint a magyart. A tizenhárom éves unokahúgom – annak ellenére, hogy nem tanul angolul – folyamatosan így alkot mondatokat. Ismeri a hunglish kifejezések értelmét, és sokszor el is magyarázza azokat, ha valaki nem érti, amit mond.

Az időm legnagyobb részét tizen-huszonévesek körében töltöm. Nemcsak az iskolában, a nyári szünet ideje alatt is rendszeresen találkozom fiatalokkal. A férjem faipari vállalkozást vezet, ahova több tanuló is jelentkezett nyári munkára. Sokszor a nap végén még maradnak egy üdítőre, fagyira beszélgetni. Jó a társaság, szívesen töltenek időt együtt, és külön öröm, hogy velünk is. Valóban jó látni, hogy a szórakozáson túl van igényük olyan beszélgetésekre és témákra, amelyek nem feltétlenül kerülnek szóba egy baráti társaságban vagy családi ebéden.

hirdetés

Sokszor beszélünk a férjemmel arról, hogy milyen értékesek ezek a fiatalok, milyen bizalmuk van felénk, hogy velünk beszélik meg a hittel kapcsolatos dolgaikat.

Nemrég alakult egy kis baráti társaság, ahol négy férfi – köztük a férjem is – a vasárnapi misén asszisztál. A gyerekek is szép számmal megjelennek az oltár körül, így igazán megható, amikor több generáció – óvodás, kisiskolás, felső tagozatos kiskamasz, középiskolás tinédzser és néhány huszon-harmincéves férfi – együtt szolgálja a Jóistent. Példamutató közösségnek lehetünk részesei. A plébánia aktív tagjaiként még inkább hiteles forrásként tekintenek ránk a fiatalok. A nyár folyamán pedig elértük, hogy többen hosszú idő után újra látogatják a templomot. Eljöttek szentmisére és nemcsak testileg, lelkileg is jelen voltak. Mély beszélgetéseket (deep talking) folytattunk ezekről az élményekről, és ez valóban nagyon menő (flex), hogy ezeknek a lelki találkozásoknak a részesei lehetünk.

Sokan úgy gondolják, hogy a mostani generáció nem tud szépen beszélni, nincsenek értékes gondolataik, nem akarnak dolgozni vagy éppen csak a telefonjukat nyomkodják. Az én véleményem az, hogy érdemes leülni velük egyet beszélgetni, hagyni, hogy a saját álláspontjaikat elmondhassák, és a legfontosabb, amit Ferenc pápa is hangsúlyozott: az ő nyelvükön kell megszólítani őket.

Továbbra sem vagyok híve a „hunglish” beszédnek, de igazán megmosolyogtató, amikor ezek a fiatalok belelendülnek a mondanivalójukba és ilyen mondatok születnek, mint például:

,,Mária Magdolnával azért bestie-k (= legjobb barátnők) lettünk volna”, vagy ,,Júdás eléggé red flag” (= nagyon nem helyes, ahogy cselekedett, jobb kerülni).

Van, hogy én is rákérdezek kifejezésekre, vagy épp én használok egy szót, amelyet ők nem értenek, ilyenkor már védekezésként mondom is, hogy ,,bocsi, boomer vagyok” (= olyan, aki az idősebb generációhoz tartozik), nevetünk egy jót, elmagyarázzuk, mit akart a másik, de a végén ugyanazt a nyelvet beszéljük, ez pedig a Jézus által tanított szeretet-nyelv.

Lehetsz idős vagy fiatal, vidéki vagy városi, irodalmi vagy szlenggel beszélő egyén, a lényeg, hogy értsük (meg) egymást!

Legyünk türelemmel akár az idősebbekkel, akár a fiatalok iránt! Keressük egymás társaságát és találjuk meg a közös nyelvet! Jézus is ezt tette, amikor a vámosok és bűnösök közé ült le, vagy amikor meghívta a tizenkettőt, hogy létrehozzon egy jó kis ganget (= összetartó társaság).

hirdetés