Szeretnék már most, az írásom elején bocsánatot kérni mindazoktól, akik – velem együtt – a tisztán magyar nyelvű írásokat és beszédet részesítik előnyben.
Július 24. az Öngondoskodás világnapja (International Self-Care Day). A dátumválasztás szimbolikus: a 7/24-es jelölés arra utal, hogy a saját jóllétünkre és jövőnkre a hét minden napján, a nap 24 órájában érdemes és szükséges figyelnünk.
Tombol a nyár: a nappalok hosszabbak, az esték kellemesebbek. A fesztiválok, koncertek, táborok, nyaralások, kikapcsolódások idejét éljük. Több emberrel hoz össze bennünket a sors, kivel hosszabb, kivel rövidebb ideig kapcsolódunk. A találkozásaink nagy része üzenetet hordoz, amely akár fontos jelentéssel is bírhat, ha figyelmesek vagyunk.
Sokkoló hír járta körbe a világot. A közelmúltban egy 21 éves brazil lány veszítette életét, miután 40 métert zuhant egy hídról. A kötelet „elfelejtették” rögzíteni, így ugrott a halálba. A híradások szerint még élt, amikor földet ért, de már nem tudták megmenteni.
Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász, a pátyi református gyülekezet presbitere, az Adj Életet Alapítvány kurátora adott interjút az életadásról, életvédelemről. A beszélgetés a Magyarországi Református Egyház oldalán olvasható.
„Viszlát, étkező – helló, ágy!”
Nemrégiben olvastam az IKEA által készített legfrissebb felmérésben, hogy egyre többen hagyják el a klasszikus értelemben vett étkezési helyszínt. Az eredmény önmagában is szomorú, de a hazai statisztika még elkeserítőbb.
Az egyházi törvénykönyv (továbbiakban: CIC) 1983-ban megnevezett 12 olyan tényezőt, amelyek a személyt valamilyen tulajdonsága vagy valamilyen körülmény alapján képtelenné tesz a házasságkötésre. Ezek a mai napig érvényesek. Vannak közöttük tisztán egyházjogi, illetve természetjogi akadályok. Az utóbbi alól nem adható felmentés, mivel természetes erkölcsi rendből fakad.
„Attól én még hívő vagyok, hogy nem járok templomba”. Sokszor hallott mondat, ami mindig visszacseng a fülembe, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül.