Van néhány tárgy, amelyekről rögtön a nagyszülői házak juthatnak eszünkbe. Szép emlékük elgondolkoztatott, vajon manapság még megtalálhatóak ezek a dolgok az otthonokban?
Miért tart az örökkön örökké ígéret csak néhány évig, ne adj’ Isten pár hónapig? Hogyan lehet az Úr előtt tett fogadalmat félvállról venni? Vajon a házasság mára tényleg csak egy meghatározott ideig tartó szerződéssé vált?
Néha egy hétköznapi beszélgetés is elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, mennyire tudjuk értékelni azt, amink van. Az ember különös teremtmény: gyorsan hozzászokik a jóhoz, és hamar kevésnek érzi azt, amire korábban még vágyott. Sokszor csak mások sorsán keresztül értjük meg, milyen gazdagok vagyunk olyan dolgokban, amelyeket természetesnek veszünk.
Szeretnék már most, az írásom elején bocsánatot kérni mindazoktól, akik – velem együtt – a tisztán magyar nyelvű írásokat és beszédet részesítik előnyben.
Július 24. az Öngondoskodás világnapja (International Self-Care Day). A dátumválasztás szimbolikus: a 7/24-es jelölés arra utal, hogy a saját jóllétünkre és jövőnkre a hét minden napján, a nap 24 órájában érdemes és szükséges figyelnünk.
Tombol a nyár: a nappalok hosszabbak, az esték kellemesebbek. A fesztiválok, koncertek, táborok, nyaralások, kikapcsolódások idejét éljük. Több emberrel hoz össze bennünket a sors, kivel hosszabb, kivel rövidebb ideig kapcsolódunk. A találkozásaink nagy része üzenetet hordoz, amely akár fontos jelentéssel is bírhat, ha figyelmesek vagyunk.
Sokkoló hír járta körbe a világot. A közelmúltban egy 21 éves brazil lány veszítette életét, miután 40 métert zuhant egy hídról. A kötelet „elfelejtették” rögzíteni, így ugrott a halálba. A híradások szerint még élt, amikor földet ért, de már nem tudták megmenteni.
Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász, a pátyi református gyülekezet presbitere, az Adj Életet Alapítvány kurátora adott interjút az életadásról, életvédelemről. A beszélgetés a Magyarországi Református Egyház oldalán olvasható.