Blog, Lábánné Hollai Katalin

4 hónap alatt 73 könyv = Biblia

Még januárban írtam arról, hogy nyárig elolvasom ismét a Bibliát. Erős vágyat éreztem, hogy megint átéljem az Ige inspiráló hatását, amivel előzőleg is áthatotta az életemet. Ahogy akkor, most is hatalmas változások indikátora lett.

Két éve már egyszer nekiveselkedtem és 4 hónap alatt elolvastam a Szentírást. Akkor egy szombatévet tartottam, és a napjaimat is könnyebben tudtam úgy alakítani, hogy beleférjen a mindennapjaimba 1 óra Bibliaolvasás. Most előre tudtam, hogy időközben jönni fog hozzánk egy kislány, aki február végén meg is érkezett. A négy hónapból hármat úgy kellett kisakkoznom, hogy nemcsak a napjaimmal, még a szabadidőmmel sem tudtam igazán szabadon rendelkezni. Kiszámíthatatlan volt, hogy mikor és mennyi időre sikerül elaltatnom Dorkát, ráadásul az alvásidőbe a házimunkának és úgy általában mindennek bele kellett férnie. De nem adtam fel.

Az első napok lendülete, amikor az evangéliumokat olvastam, kapásból olyan inspiráló volt, hogy tudtam, ennek gyümölcse lesz, csak ki kell tartanom. Saját beosztás szerint olvastam, így váltogattam az Ó- és az Újszövetséget, illetve minden napra jutott egy zsoltár. Az Újszövetségben nem volt sok újdonság, főleg mivel Máté, Márk és Lukács meglehetősen hasonlóan írták le Jézus életét. Ezeket a történeteket évről évre rendszeresen halljuk a templomban, de az Ószövetség jócskán tele van kevésbé ismert részekkel. Bár már egyszer biztosan olvastam mindegyiket, mégis több történet hatott rám az újdonság erejével. Jó volt rácsodálkozni, hogy a mai kor égető kérdéseire mennyire egyértelmű válaszok rejlenek a Bibliában.

Örömmel olvastam néhány megjegyzésemet, melyeket anno írtam egy-egy igeszakasz mellé. Több aláhúzás azóta is fontos maradt számomra, de most is rengeteg új részt jelöltem meg. Új kérdéseket tettem fel magamnak. Olyan szakaszokat is találtam, amelyeket most egészen más szemüvegen keresztül néztem kisgyermekes anyaként. Azt hiszem, ez valahol a Lélek munkája.

Ilyen különleges dologra csak a Lélek képes, hogy ugyanabból a szövegből mindig mást és mindig újat tud mutatni.

Bizonyára fejlődtem is időközben, mert több nehéz szakaszt most már jobban megértettem. János például mesterien rakta össze az evangéliumát. Minden szónak jelentősége van, minden számít és bár látszólag a tényszerű eseményekkel kevésbé foglalkozott, sokkal mélyebben benne van az örömhír, mint a többi evangéliumban. Lenyűgöző. Arról nem is beszélve, hogy egy éve jártam Izraelben és ettől annyi minden sokkal közelebb került hozzám. Szemem előtt voltak a jelenetek Jeruzsálemben, a pusztában vagy akár a Galileai-tó mellett.

Az előző „kampányszerű” Bibliaolvasásomnak egy könyv lett a gyümölcse, amivel a meddő éveimet szerettem volna lezárni. Rá két hónapra elindultunk a nevelőszülőség útján. Most nem hozott fel bennem új könyvtémát a Szentírás, de hatalmas csodáknak lehettem részese. Megérkezett hozzánk Dorka, akinek égető szüksége volt egy szerető családra. Évekig tartó otthonkeresésünk a végéhez közelít és másként, mint eredetileg gondoltam, de ismét új fejezetet nyitott ez a pár hónapos intenzív Bibliaolvasás és -tanulmányozás az életemben. Mondhatnám, ismét élővé vált számomra az Ige, pont ahogy János írja:

„S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét” (Jn 1.14)

Most újra jobban látom ezt a dicsőséget.

 

Borítókép - Fotó: Dreamstime
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás