Blog, Martí Zoltán

,,Szeretjük és becsüljük a papokat” – reakció egy kilépésre

A tegnapi napon szemléztük Füzes Ádám közleményét, amelyben bejelentette, hogy kilép a papságból. Voltak, akik azt gondolták, hogy mivel nem ítéltük el nyilvánosan a lépését, ezért támogatjuk döntését, mások szerint pedig el kellett volna hallgatnunk a fejleményeket.

Füzes Ádám sokkoló bejelentése heves indulatokat és érzelmeket váltott ki olvasóink köréből – teljesen érthetően, hiszen gyakorlatilag példa nélküli, hogy egy ennyire ismert és korábban nagyra becsült pap bejelenti, hogy új életet kíván kezdeni. Engem személy szerint duplán sokkolt a közleménye, mivel gyermekkoromban ministránsa voltam: az oltárnál szolgáló fiatal számára a pap iránytű és példakép, akire bármikor felnézhet. Egy fiatal ministráns számára magától értetődő a bizalom a pap felé, akiben valóban Isten szolgáját véli felfedezni.

A döntés kapcsán rengeteg üzenetet kaptunk – igyekeztem személyesen is reagálni ezekre, de szeretnék néhány dolgot tisztázni: nem mentegetőzni, magyarázkodni, csupán elmondani.

A cikk – amelyet én tettem fel – azért jelent meg a 777 oldalán, mert indulásunk óta egy hír – és blogoldal vagyunk. Híreket osztunk meg és személyes hangvételű blogbejegyzéseket írunk. Egy ilyen oldalon helye van annak, ha az egyik legismertebb pap nyilvánosan közli, hogy új életet kezd és hivatását elhagyja – még ha ezt fájó is olvasni. A tájékoztatás ugyanannyira fontos a számunkra, mint a szubjektív írásaink, amelyek próbálnak irányt mutatni az olvasóinknak: hiteltelenné válnánk, ha csak pozitív és jó hírekről számolnánk be, miközben elhallgatnánk a negatív dolgokat. Ráadásul ez a közlemény már vasárnap megjelent a közösségi médiában, elképesztő sebességgel terjedt.

Abban hibáztam – és ezért teljes mértékben vállalom is a felelősséget – hogy nem a publikáláskor, csak utána került bele a cikkbe az a mondat, hogy imádkozzunk a papjainkért, mert hatalmas szükség van erre. Ugyanakkor, ha bármelyik olvasónk komolyan azt gondolja, hogy a 777 szerkesztősége – vagy én személy szerint – örül(ök) annak, hogy egy pap otthagyja a hivatását, akkor teljesen félreismerte a szolgálatunkat az elmúlt négy évben.  Szinte nincs még egy olyan keresztény oldal, amely annyi cikkben és írásban állt volna ki a papi hivatás mellett, mint mi. Nincs még egy olyan oldal, amely ennyire tabuk nélkül beszélt volna a cölibátus lényegéről mint mi. És ez mindig is így lesz, amíg létezik a 777.

Szeretjük és becsüljük a papokat és a lelkészeket, felnézünk rájuk és minden indokolt esetben megvédjük őket – és a hivatásukat is. Nem mi okoztunk kárt az egyháznak, nem mi hagyjuk el a hivatásunkat, nem mi kezdünk új életet. Ne rajtunk kérjétek számon más rossz döntését, mert mi csak a munkánkat végezzük: tájékoztatunk és közben a véleménycikkeinkkel egyértelműen állást foglalunk. Nem valaki ellen, hanem Valaki mellett.

Sokan reménykedtek, hogy majd páros lábbal beleszállunk a kiugró papba, sőt mivel nem tettük meg, ezért azt gondolták hogy támogatjuk a döntésében.  Ezzel nem segítenénk rajta: nem a kialvó fényre kell dühösen tekinteni, hanem a még meglévő lángokat kell gondosan őriznünk. Imádkoznunk kell a papjainkért, a hivatásokért, azért, hogy hűségesek tudjanak maradni Krisztushoz.  Ferenc pápa gyönyörűen fogalmazza meg: „A papok olyanok, mint a repülők: csak akkor van hírértékük, ha lezuhannak, pedig olyan sokan vannak, akik repülnek. Sokan bírálják őket és kevesen imádkoznak értük.”

Rajtunk is múlik, a mi felelősségünk is, hogy ne zuhanjanak le.

Martí Zoltán

Borítókép - Fotó: Dreamstime
hirdetés

8 hozzászólás

  • Válasz murányi gyula 2020. 06. 30. 13:12

    Füzes Ádám döntött, Isten segítse, hogy teljes élete legyen szerettei javára,

  • Válasz Wittinger László 2020. 06. 30. 20:51

    Ne bántsátok Füzes Ádámot.

  • Válasz MJ 2020. 07. 01. 12:27

    Zoltán, szerintem senki nem vádol téged. Amit hibaként emlegetsz az max egy cikkirói hiányosság, de hát ki nem imádkozik a papjaiért, akik tanították, vagy példaképként tekintettünk rájuk. Nekem bencés tanárom volt aki 4 éven át minden nap velünk volt és nem is fiatalon egyszerüen kilépett. Alig tudtuk feldolgozni. A rendben töltött utolsó napjaiban minden nap meglátogattuk , beszéltünk vele, de ez egy örvény, és nincs mit tenni. De mi és minden érdekelt tudott róla a többire meg nem tartozott. Ennek a világnak az egyik borzasztó démona ez a szemérmetlen nyilvánosság , amire annyira szomjaznak sokan, pedig ha alaposan megvizsgáljuk emögött is ( mint MINDEN bűn mögött) ott húzódik egy főbűn. Esetünkben a hiúság. Persze gyengék vagyunk és elesünk , de el kell fogadni és nem kell megmagyarázni.

  • Válasz KJ 2020. 07. 01. 17:05

    Kedves 777!

    Köszönöm a kerek, korrekt pontosító írást.
    Én cursillosként és plébániánkon is nagyon felnéztem Ádámra, a – néha keménynek is tűnő – szabálykövetésére. Borzasztóan fáj ami történt. Barátaimmal azon gondolkodunk, hogy mi mit tehetnénk, és az Egyház mit tehetne, hogy a nehéz helyzetben lévő papjait segíthesse ennél jobb döntések meghozatalában.
    Az is nagyon fáj, hogy sok-sok kommentelő (Ádám oldalán elsősorban) gratulál a “bátorságáért”. Én úgy gondolom, hogy elhagyni egy örökre szóló ígéretet nem bátorság, hanem kétségbeesés. Katolikus hívőként egy (kitűnőnek gondolt) pap elvesztése mély fájdalommal tölt el.
    Úgy vélem Ádám a széles utat választotta, sajnálom, mert hiányozni fog atyaként és attól félek, hogy ő sem fogja megtalálni, amit remél.

    “Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Máté 7,13-14

    • Válasz Fridvalszki Richárd 2020. 07. 01. 21:10

      Számomra a Biblia tanítása fontosabb ,mint az egyházi , vallási hagyományok amivel Jézus oly sokszor nem értett egyet..
      Pál apostol levele a Rómabeliekhez (nem véletlen egybeesés)
      Róm. 1,22
      Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek,
      Róm. 1,23
      és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. [5Móz 4,16-18]
      Róm. 1,24
      Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
      Róm. 1,25
      Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
      Róm. 1,26
      Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel,
      Róm. 1,27
      ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
      Róm. 1,28
      És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.
      Róm. 1,29
      Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók,
      Róm. 1,30
      rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek,
      Róm. 1,31
      kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.
      Róm. 1,32
      Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.

      • Válasz Wittinger László 2020. 07. 03. 14:57

        Én megtoldanám egy jézusi megjegyzéssel – egyetértve az előttem szólóval: “Az vesse rá az első követ…”

  • Válasz Egy testvéretek 2020. 07. 31. 11:10

    Kedves Testvérek!
    Csak közhelyesnek tűnő hozzászolásom van a témához, előre is a megèrtèseteket kérem, mert belső indíttatású!
    Mindannyian hozunk rossz döntéseket. (Talán erre szokták mondani, hogy az ördög nem alszik..) Elesünk, és felállunk (ne gondoljuk, hogy saját erőből). Magunkban gyengék vagyunk, tapasztalatom szerint közösségben van a legnagyobb erő!
    Nem a mi dolgunk ítélkezni (annak ellenére, hogy magamban én is nap mint nap megteszem és ilyenkor kell gondolnom azokra a bizonyos gerendáimra). A mi feladatunk minél több időt tölteni – a lehetőségeinket és az állapotbèli kötelessègeinket szem előtt tartva – Isten jelenlétében, és szolgálatában! Tehetjük mindezt imádságban, és a szeretet szolgálatában az életünk minden terèn.
    Az Egyház mi vagyunk, minden oldalával! Erre gondoljunk amikor tanúságot teszünk, és amikor véleményt nyilvánítunk. Fontos alap hitünk útján, hogy a világot már megváltották! Ki ki igyekezzen legjobb tudásával helytállni és követni Jézus Krisztus tanítását! Ha mi világiak valódi keresztény életet élnénk nem lenne gond a papi utánpótlás sem!
    Azt, hogy egy pap miért lép ki nem a mi dolgunk megítélni, mint azt sem ha egy házaspár úgy dönt, hogy szètválnak. Mi imádkozzunk érte és a többi pap testvèrèèrt, és minden házasságèrt, azért, hogy a jó Isten akarata érvényesüljön és teljesüljön az életükben! És magamat is mindig arra figyelmeztetem, hogy:
    a SZERETET DÖNTÉS KÉRDÉSE!
    A keresztény ember életében a legnagyobb nehèzsèg a mai világban azon az úton maradni és arra minden egyes letèrès után visszatalálni, ami az Üdvösségre vezet! De nekünk katolikusoknak a Szentségek óriási erőt adnak!
    Nem tartom esélytelenek, hogy bármelyik kilépett pap testvérünk is megváltoztatja döntèsèt, és még nagyobb, megújult erővel tér vissza! Ahogyan, házasságok is rendbe tudnak jönni! Ebben kell őt és minden testvérünket saját magunkat is beleèrtve támogatni, segíteni, erősíteni, és lehetőség szerint megtartani! (belegondolni is rossz, hogy egy ilyen nagy tudású, hivatását szeretettel megèlt pap testvèrünk, mennyi mindenen mehetett keresztül e döntése meghozataláig…
    Végezetül szerintem minden keresztény embernek a forráshoz kell visszatèrni!
    Az Oltáriszentség jelenlétében elöltött idő megoldás a megújulásra és alapja mindennek!
    Imádságos szeretettel legyünk egymás felé!

  • Válasz Kovács Lajos 2020. 08. 04. 13:52

    Gratulálok Ádámnak ahhoz, HOGY döntött!
    Mielőtt még félreértené valaki: a döntés ténye kelt bennem elismerést, nem az, AHOGY döntött – ez ebből a szempontból most lényegtelen.
    Több mint huszonkét éve én is hasonló döntés előtt álltam – ötödéves kispapként. A következményeket elviselni akkor nekem sem volt könnyű, hát még Ádámnak az ő helyzetében…
    Kívánom neki, hogy mielőbb függetleníthesse magát az okoskodó szuperkeresztény farizeusok kígyót-békát dobálásától és maradjon ugyanaz a derűs, kiegyensúlyozott Füzes Ádám, akit volt szerencsém a szemináriumban megismerni. Ádám – háádámá’ – az ember.