,,Szeretjük és becsüljük a papokat” – reakció egy kilépésre

A tegnapi napon szemléztük Füzes Ádám közleményét, amelyben bejelentette, hogy kilép a papságból. Voltak, akik azt gondolták, hogy mivel nem ítéltük el nyilvánosan a lépését, ezért támogatjuk döntését, mások szerint pedig el kellett volna hallgatnunk a fejleményeket.

Füzes Ádám sokkoló bejelentése heves indulatokat és érzelmeket váltott ki olvasóink köréből – teljesen érthetően, hiszen gyakorlatilag példa nélküli, hogy egy ennyire ismert és korábban nagyra becsült pap bejelenti, hogy új életet kíván kezdeni. Engem személy szerint duplán sokkolt a közleménye, mivel gyermekkoromban ministránsa voltam: az oltárnál szolgáló fiatal számára a pap iránytű és példakép, akire bármikor felnézhet. Egy fiatal ministráns számára magától értetődő a bizalom a pap felé, akiben valóban Isten szolgáját véli felfedezni.

A döntés kapcsán rengeteg üzenetet kaptunk – igyekeztem személyesen is reagálni ezekre, de szeretnék néhány dolgot tisztázni: nem mentegetőzni, magyarázkodni, csupán elmondani.

A cikk – amelyet én tettem fel – azért jelent meg a 777 oldalán, mert indulásunk óta egy hír – és blogoldal vagyunk. Híreket osztunk meg és személyes hangvételű blogbejegyzéseket írunk. Egy ilyen oldalon helye van annak, ha az egyik legismertebb pap nyilvánosan közli, hogy új életet kezd és hivatását elhagyja – még ha ezt fájó is olvasni. A tájékoztatás ugyanannyira fontos a számunkra, mint a szubjektív írásaink, amelyek próbálnak irányt mutatni az olvasóinknak: hiteltelenné válnánk, ha csak pozitív és jó hírekről számolnánk be, miközben elhallgatnánk a negatív dolgokat. Ráadásul ez a közlemény már vasárnap megjelent a közösségi médiában, elképesztő sebességgel terjedt.

Abban hibáztam – és ezért teljes mértékben vállalom is a felelősséget – hogy nem a publikáláskor, csak utána került bele a cikkbe az a mondat, hogy imádkozzunk a papjainkért, mert hatalmas szükség van erre. Ugyanakkor, ha bármelyik olvasónk komolyan azt gondolja, hogy a 777 szerkesztősége – vagy én személy szerint – örül(ök) annak, hogy egy pap otthagyja a hivatását, akkor teljesen félreismerte a szolgálatunkat az elmúlt négy évben.  Szinte nincs még egy olyan keresztény oldal, amely annyi cikkben és írásban állt volna ki a papi hivatás mellett, mint mi. Nincs még egy olyan oldal, amely ennyire tabuk nélkül beszélt volna a cölibátus lényegéről mint mi. És ez mindig is így lesz, amíg létezik a 777.

Szeretjük és becsüljük a papokat és a lelkészeket, felnézünk rájuk és minden indokolt esetben megvédjük őket – és a hivatásukat is. Nem mi okoztunk kárt az egyháznak, nem mi hagyjuk el a hivatásunkat, nem mi kezdünk új életet. Ne rajtunk kérjétek számon más rossz döntését, mert mi csak a munkánkat végezzük: tájékoztatunk és közben a véleménycikkeinkkel egyértelműen állást foglalunk. Nem valaki ellen, hanem Valaki mellett.

Sokan reménykedtek, hogy majd páros lábbal beleszállunk a kiugró papba, sőt mivel nem tettük meg, ezért azt gondolták hogy támogatjuk a döntésében.  Ezzel nem segítenénk rajta: nem a kialvó fényre kell dühösen tekinteni, hanem a még meglévő lángokat kell gondosan őriznünk. Imádkoznunk kell a papjainkért, a hivatásokért, azért, hogy hűségesek tudjanak maradni Krisztushoz.  Ferenc pápa gyönyörűen fogalmazza meg: „A papok olyanok, mint a repülők: csak akkor van hírértékük, ha lezuhannak, pedig olyan sokan vannak, akik repülnek. Sokan bírálják őket és kevesen imádkoznak értük.”

Rajtunk is múlik, a mi felelősségünk is, hogy ne zuhanjanak le.

Martí Zoltán