A tegnapi napon szemléztük Füzes Ádám közleményét, amelyben bejelentette, hogy kilép a papságból. Voltak, akik azt gondolták, hogy mivel nem ítéltük el nyilvánosan a lépését, ezért támogatjuk döntését, mások szerint pedig el kellett volna hallgatnunk a fejleményeket.
Mérhetetlen nagy túlzás lenne azt állítani, hogy személyesen ismertem volna Benedek Tibort, a ma hajnalban elhunyt legendát. Ugyanakkor abban a szerencsés megtiszteltetésben részesülhettem, hogy – még amikor szövetségi kapitány volt – készíthettem vele néhány interjút. Nagyon nagy hatással volt rám: nem azért, mert különösebben kedves vagy barátságos lett volna velem, hanem mert egészen ritka kisugárzása volt. Tiszteletet parancsoló – de ezt a tiszteletet ő is megadta mindenki felé.
Rendhagyó búcsúra készül Csíksomlyó, hiszen ezúttal nem telik meg a nyereg zarándokokkal, azonban a kegytemplomban így is megtartják a szentmisét. Sokunk számára hatalmas veszteség, hogy nem lehetünk személyesen jelen az eseményen, de egyúttal hatalmas lehetőség. Felismerhetjük, hogy mit jelent számunkra a hagyományos pünkösdi búcsú, ahol minden magyar otthon érezheti magát.
Már a jelzők is elfogytak arra, amit a bulvár az utóbbi napokban művel egy szomorú tragédia kapcsán. Rajtunk múlik, hogy az újságírás ezen szégyenfoltja tovább nő-e, vagy végre észhez térünk.
Immáron másfél hónapja van az emberek nagy többsége karanténban – de vajon mire használjuk ezt az időszakot az életünkben?
Ferenc pápa péntek esti beszéde nagy hatást gyakorolt az egész világra: a nemzetközi és az olasz sajtó is mélyen megrendült szavain, milliók hallhatták súlyos mondatát: „Azt hittük, egészségesek maradhatunk egy beteg világban!”. Hatalmas igazság van ebben a mondatban: ez a világ nem a koronavírus miatt lett beteg, hanem már sokkal korábban megfertőződött.
A kialakult veszélyhelyzet egyik következménye lett, hogy rengetegen – így mi is – távkapcsolatba kerültünk – amely egy teljesen új fejezet a jegyességünkben. Eddig öt megállóra laktunk egymástól, most már másik településen. Mégis úgy érezzük, hogy az elmúlt napok megerősítették kapcsolatunkat, ezért összegyűjtöttünk nektek pár ötletet, amely nekünk bevált!
A püspöki konferencia intézkedését követő első vasárnap ismét felszínre törtek az indulatok – szerencsére csak a közösségi médiában.
Akkor kezdtem gyanút fogni, hogy a római kiküldetésem utolsó napján egy különleges közösség szentmiséjére csöppentem, amikor felfedeztem, hogy rajtam kívül egyetlen fehér ember van az örök város egyik kis templomában. Ő is meglehetősen zavart fejet vágott, majd két perccel később a nyitóéneknél már a tekintetemet kereste kissé kétségbeesetten, hátha pontos felvilágosítást tudok neki adni, hogy mi is történik valójában. Valószínűleg én is így nézhettem ki, mert tekintetünk találkozásától inkább megijedt, mintsem megnyugodott.
“Csillag születik” – így neveztek korábban egy népszerű tehetségkutató versenyt: valóban csillagokra van szükségünk, de nem (csak) ebben az értelemben. Egy írás a csillaggá válásról, arról, hogy micsoda küldetést kaptunk ebbe a világba.