Bese Gergő, Blog

,,Ma is meghatódottan gondolok arra a napra” – 7 éve szentelték pappá Bese Gergő atyát

Minden túlzás nélkül állítható, hogy életének legfontosabb napja volt hét évvel ezelőtt Bese Gergőnek, hiszen ezen a napon szentelték pappá, éppen Szent Péter és Pál ünnepén. Többek között erre a különleges napra  is emlékezik írásában!

Ma Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe van. Két olyan jelentős személyiség, akik eltérő társadalmi csoportból, vallási meggyőződésből érkeztek, mégis együtt tiszteljük őket, mint az Egyház legnagyobb szentjeit. A számos különbség ellenére a szívük, lelkük találkozott. Mind a kettő életében a változást Jézus hozta el. A vele való találkozás (fizikai vagy lelki) 180 fokos fordulatot hozott az életükben.

Péter a családját, Galileát, munkáját és nevét is (Simon) hátrahagyta, mert követni akarta a Mestert: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.”Mt 16,25

A szívében megszületett a vágy és ez elég volt. A kezdetektől ott van az első sorban. Hallja a példabeszédeket, látja a csodákat, elszenvedője a farizeusok, írástudók, főpapok intrikus megjegyzéseinek, kötekedéseinek. Az emeleti teremben az első szentmise csodáját átélve kellett szembesülnie emberi gyarlóságaival is, amikor háromszor is megtagadta azt, aki a legtöbbet tette érte. Biztos vagyok benne, hogy a seb ott marad a szívében, még akkor is, ha Jézus megbocsátott. Ő a kőszikla, a kulcsok őrzője.

hirdetés

Szent Pál azonban már sajátosabb utat járt be. Római polgár, katona, pogány. Életének egyik meghatározó korszakában még Saul, aki komoly tervekkel építette a karrierjét, kihasználva minden lehetőséget, hogy bizonyítsa megbízhatóságát, rátermettségét. Istennek azonban nagyobb tervei voltak vele. Váratlanul, mint egy villámcsapás , úgy érkezett a változás az életébe.

Megtapasztalta, milyen érzés elesettnek, egyszerű esendő embernek lenni, a porba zuhanni, kiszolgáltatottá válni, amikor a damaszkuszi úton Jézus megszólítja. A nagy találkozás során eltűntek a katonai érdemek, a mellvért lehullik, csak a csupasz ember és az Isten találkozik. A Teremtő neki is minőségibb életet kíván, ezért közbelép és meggyógyítja a szívét, a sorsának iránytűjébe belenyúl, majd 180 fokkal elfordítja azt és megszületik Pál. 

Istennél semmi sem lehetetlen! A megtérés útja mindenki előtt nyitva áll! Persze nem elég egyszer igent mondani, naponta vállalni kell a keresztet, a döntés mellett hűségesnek kell maradni. Péter és Pál apostolok ebben is példaképek. Még ha meg is inogtak a rájuk bízott küldetés teljesítésekor, nem fordítottak hátat és tértek vissza korábbi életükhöz, mert „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.” Lk. 9,62

Minden keresztény ember életében megjelenik a péteri vagy a páli találkozás. Vannak olyanok, akik csendesebb, békésebb megszólítással kapták meg a küldetésüket, mások komolyabb katarzist éltek meg a megtérésük alkalmával. Istennek kifogyhatatlan lehetőségei, módszerei vannak arra, hogy közbelépjen és megmentse az életünket. Halljuk meg a hangját és cselekedjünk! Ne engedjünk az ellenoldal hangos sipítozásának! Ne dőljünk be a hamis dallamoknak, szólamoknak. Csak Sámuelhez hasonlóan mi is mondjuk:  Beszélj, Uram, szolgád figyel!” (1.Sámuel 3,9)

A mai napon nemcsak a nagy példaképekről emlékezek meg, hanem arról is, hogy 2013-ban éppen ezen a napon szenteltek pappá. Ma is meghatódottan gondolok arra a napra. Kecskeméten a társszékesegyházban a korábban megfogalmazott igenemet ismét kinyilvánítottam. Eltörölhetetlen jegyet kaptam, és a szent szolgálatra rendelt személlyé váltam. Szolgálatra jelentkeztem, ebben minden benne van. Tanítani, formálni, kísérni, támogatni, felajánlani, bemutatni. Ez a pap feladata. A társadalom egészéhez kaptunk küldetést, minden életkorba és élethelyzetbe.

Persze mindig lehetne jobban végezni a feladatokat, lehetne fényesebben világítani, de mi is csak emberek vagyunk. Nekünk is szükségünk van a pozitív visszajelzésekre, a hívek és elöljárók jó szavára. Sajnálatos, hogy mindössze a legegyszerűbb bábuk vagyunk a sakktáblán, melyet a játékosok ide – oda tologatnak, ha pedig egy is kiesik, nem igazán történik semmi. Pedig lehet, hogy stratégiát kellene váltani? Értékelni kellene a parasztokat a táblán? Úgy érzem, hogy darab – darab elv alapján próbálunk lyukakat betömni az egyházmegyék igen csak kilyuggatott térképén. De mindig a szemem előtt van, Mária hűsége, aki Názáretben kimondott igenjét soha nem bánta meg. Számomra ő a Hűség és a Kitartás Anyja, ezért vagyok biztos abban, hogy Isten nem küld oda, ahová kegyelme nem kísér el!

Bese Gergő

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás