A hajléktalanok egyébként is kritikus létállapota jelen helyzetben még több kérdést felvet.
A koronavírus terjedésének visszaszorítása érdekében a felelős viselkedés, hogy otthonunkban töltjük ezt a válságos időszakot. Mit tehet azonban az a honfitársunk, aki otthon híján a szociális ellátórendszerre és a vak szerencsére bízva tengeti napjait? Azon kívül, hogy ő is igyekszik távolságot tartani másoktól, nem sokat.
Ők most is kint vannak az utcán, vagy zárt térben sokadmagukkal viselve mindkét esetben az adott körülményekkel járó kockázatokat. Helyzetüket a szélsőségekkel játszadozó koratavaszi időjárás is nehezíti időnként.
Az ellátórendszer különböző intézményei a vezetők legjobb belátása szerint igyekeznek alkalmazkodni a helyzethez. Tekintve, hogy az otthontalanok jelentős része alapbetegségeinél és koránál fogva veszélyeztetett, étkeztetésük és szállásuk pedig csoportos, helyenként tömeges formában megoldható jelenleg, körükben a koronavírus-járvány tragikus fenyegetést jelent.
A szociális szférában dolgozók ezzel a fokozott fenyegetettséggel néznek farkasszemet. A Csak Egyet Szolgálat tettrekész magánszemélyeken keresztül jutott maszkokhoz és gumikesztyűkhöz, munkatársaink ezekben végzik feladataikat.
hirdetés
Az intézménybe maximum tizesével léphetnek be a rászorulók, akik az étel átvétele után a hosszú asztalok végébe telepedve, egymástól távolságot tartva étkeznek. A többiek az utcán várnak. A vendégtérben korábban beszélgetéssel, tévézéssel, olvasással és hasonló tevékenységekkel tölthették az időt a hajléktalanok a szociális ügyintézés mellett. Most az étkezések közt üresen kong ez a terem. A korábban napi szinten végzett fertőtlenítő takarításra sűrűbben kerül sor. A munkatársak igyekeznek legjobb tudásuk szerint végezni a szakmai, illetve karitatív feladatokat amellett, hogy megtartják a jelenleg szükséges távolságot és ajánlásokat. Nem könnyű. Imádkozzunk, hogy ők és családjaik a járvány időszakát egészségben vészeljék át!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás