Melyik az a hely, ahol, bár nincs demokrácia, mégis tökéletes? Kell-e félnie Európának az iszlámtól, és milyen hatást váltottak ki a terrortámadások Belgium katolikusaiból? Kire szavazzunk és meddig mehet el egy lelkipásztor a vasárnapi prédikációjában? Izgalmas kérdések a Szólj be a papnak! februári alkalmán. Tudósításunk.
Hiába a nagy hideg, a csúszós járdák, ha egy téma nagyon érdekel, nekivágsz a városnak és addig csúszkálsz, amíg oda nem érsz, hogy meghallgasd, mások hogyan gondolkodnak róla. A Szólj be a papnak! (a gyakorlatban inkább: Kérdezz a paptól!) februári alkalmát véletlenül sem akartam kihagyni, hiszen – nyilván foglalkozásbeli ártalom, de – kereszténység és közélet kapcsolata mindig is foglalkoztatott. Ráadásul vonzó volt a névsor is: Gombkötő Beáta evangélikus lelkésznő, Boros Dávid baptista lelkipásztor és Fábry Kornél római katolikus pap volt nyíltan faggatható kedd este a Zappa Bistroban (ketten közülük már Offline vendégeink is voltak, Kornél atya tavaly márciusban, Dávid pedig a októberben).
Ahol nincs demokrácia, mégis tökéletes hely
A téma aktualitása mellett érvelni aligha szükséges, a választási kampány lázában égő ország Hódmezővásárhely óta duplán odafigyel a kérdésre. Persze ennél messzebbről indult a beszélgetés, “a Mennyországban nincs demokrácia” idézet kapcsán alakult ki mély egyetértés a felek között, megtoldva azzal a gondolattal, hogy a Mennyország, ha nem is demokratikus, de tökéletes hely. Aztán sorban jöttek a forró témák, amik felbukkanása borítékolható volt, a kérdés csupán annyi lehetett, hogy öt percnél többet, vagy kevesebbet kell rájuk várni. Természetesen annyi sem kellett… A korrupció kapcsán Fábry Kornél rámutatott: az egyház ugyan szent, de tagjai bűnösek, így a szervezeti rendszer nem mentes a korrupciótól, azonban személyes felelősségünk, hogy tiszták maradjunk. Gombkötő Beáta egy ortodox pap történetét mesélte el, aki Grúziából az Amerikai Egyesült Államokba volt kénytelen emigrálni, miután nem volt hajlandó korrumpálódni.
A vezető téma természetesen az volt, szabad-e a szószékről prédikálva a politikáról beszélni. Gombkötő Beáta azonnal leszögezte: olyan tartalmú prédikációt, melynek lényege, hogy kire szavazzanak a hívek, illetve olyat, amely demagóg, egyáltalán nem szabad mondani. Boros Dávid a tematikus igehirdetés lehetőségére hívta fel a figyelmet, amely esélyt kínál arra, hogy egy-egy témát a Szentírás szakaszaival együtt értelmezve fejtsen ki a szónok, azonban álláspontja szerint a legfontosabb
hirdetésarra figyelni, amit az Isten mond, amit az Ige mond.
Fábry Kornél pedig kifejtette: a prédikációnak Isten igéjét kell interpretálnia a hétköznapok problémáira, igazodási pontokat kell nyújtania a hívek számára a fontos kérdésekben. Később hangsúlyozta a fontossági sorrendet, rámutatva: “pártok jönnek és mennek, Krisztus azonban marad”. A katolikus pap foglalkozott a “keresztény Magyarország” képével is; mint kifejtette, hazánk valóban keresztény kultúrájú ország, az is ebben a klímában szocializálódik, aki nem vallásos. Felidézte azonban a Fülöp-szigeteken szerzett tapasztalatait, ahol a társadalom elsöprő többsége mélyen vallásgyakorló. Elmondása szerint ott nem ritka, hogy a bevásárlóközpontban is van kereszt, ahol sokan állnak meg imádkozni, egy manilai templomba betérve pedig olyan napszakban is kétszáz imádkozót számolt meg, amikor nem volt szentmise.
Rekordgyorsasággal alakult ki teljes egyetértés a vendégek között abban a kérdésben, hogy kereszténység és diktatúra nem fér nem össze, így ez a kérdés nem is került részletesebb tárgyalásra.
Alapvetően tartózkodó álláspontot képviseltek a megszólalók a lelkészek közéleti szerepvállalásával kapcsolatosan. Boros Dávid mindezt úgy fejezte ki, hogy “ezért nem lelkesedik a közösség”, ugyanakkor “nem is nagy kísértés a kollégáknak”. Gombkötő Beáta rámutatott, hogy az elmúlt huszonnyolc évben minden oldalon ült már evangélikus lelkész az Országgyűlésben. Azt, hogy a lelkészek hivatásuk helyett a közéletnek kezdjenek élni, az egyház azzal igyekszik visszafogni, hogy mindazokat, akik öt évnél tovább nem végeznek szolgálatot, újra kötelezi a lelkészi vizsga letételére. Fábry Kornél kifejtette, hogy a katolikus lelkipásztorok nem vállalhatnak közéleti szerepet, nem lehetnek pártok tagjai sem. Mint mondta, ennek számos praktikus oka is van: ha például egy pap polgármesteri tisztséget nyerne el, igencsak kínosan érintené (és vele együtt a közösséget is), ha a püspöke később egy messzi településre helyezné, ahol pasztorális szempontból ugyanakkor nagyobb szükség van rá.
Az elmúlt évek témája
Hamarosan terítékre került a migrációs válság is. Fábry Kornél ennek a problémahalmaznak a lelkiismereti szempontját hangsúlyozta, Boros Dávid pedig azt: egy országnak vannak határai, kultúrája, identitása, mindez pedig nem dobható el egyszerűen, mint egy szalvéta. Persze – tette hozzá – látja a nyomort is, ezt a problémát pedig meg kell oldani. Gombkötő Beáta is arról beszélt: a bevándorlás nem fekete-fehér kérdés. Hozzátette saját szempontját: nagymamája 1949-ben Görögországból érkezett Magyarországra, férje pedig olasz állampolgár. Ő arról számol be, hogy az olaszok bűnbakot találnak Ferenc pápa személyében és dühösek, amikor az egyházfő a bevándorlók befogadására ösztönöz, akkor is, ha Olaszországban ez sokkal régebbi történet…
Kell-e félnünk az iszlámtól?
Arra a kérdésre, hogy veszélyben van-e a keresztény kultúra Európában, a baptista lelkipásztor határozott igennel felelt, mondván, most könnyen jöhet be a kontinensre az, ami erősebb. Hozzátette azonban: nem ideges, de felfedezi a jelenség mögött a tendenciát. Az evangélikus lelkésznő válaszában nyomatékosan hitet tett a vallásszabadság mellett, ugyanakkor, mint mondta, amit a londoni köztereken lát, az nőként kifejezetten megrázza. Időről-időre elgondolkodik azon, hogy mindaz, amit az iszlám képvisel, mennyire jó a benne élő nőknek. Hozzátette azonban azt is, hogy a vallásközi párbeszéd nemzetközi rendezvényein csak olyanokkal találkozott, akiktől nem kell félni. A katolikus lelkipásztor felelevenítette a modern kori Egyiptom történetét, mely korábban száz százalékban keresztény ország volt, ma azonban a lakosság kilencven százaléka muzulmán. “Kopt keresztények a csuklójukra tetováltatják a keresztet, hogy tanúságot tegyenek hitük mellett, közben pedig kockáztatják az életüket” – mondta. Ha a muzulmánok a nihilbe érkeznek, akkor erős hitük tarolni fog – vélekedett, majd arra buzdította a hallgatóságot, hogy
erősödjünk meg keresztény hitünkben.
Emlékeztetett Jézus felhívására: ne attól féljünk, aki a testet megöli, hanem attól, aki a lelket. Beszélt arról, amiről belga paptársai számoltak be: a terrortámadások után megnőtt a gyónók száma Belgiumban. Felhívta a figyelmet, hogy Istent mint szerető atyát nem ismeri az iszlám. “Az érkezőknek mondjuk el: testvér, Isten szeret Téged!” – buzdított Kornél atya.
És akkor jöttek a “keresztény” politikusok…
Az egyik kérdező azt firtatta, mit gondolnak a beszélgetés résztvevői azokról a politikusokról, akik kereszténynek mondják magukat, ám a valóság messze esik önjellemzésüktől. Fábry Kornél – visszautalva egy korábbi kérdésre is – leszögezte: nem pártok, vagy emberek mellett kell az egyháznak kiállnia, hanem értékek mellett. A választások közeledtével azt kell megvizsgálni, hogy melyik párt, illetve politikus van a tettek terén a legközelebb a krisztusi tanításhoz, hol fedezhetők fel leginkább ezek az értékek. Mint mondta,
“nehéz helyzetben vagyunk, mert Krisztus nem indul a választásokon”.
Az ellen nem lehet tenni, ha valaki önkényesen felhasználja a keresztény jelzőt, vélekedett, azonban kifejtette azt is: a keresztény tanítás ellen fellépők kapcsán jelezni kell, hogy “ott baj van”. Boros Dávid óvatosságra intett, mondván, nem kerülhetjük ki a romboló indulatokat, ha valami ellen fellépünk, pedig építő társadalmi párbeszédekre van szükség hazánkban.
“Nekünk nem lebontani kell azt, ami rossz, hanem felépíteni, ami jó,
mondta, meglátása szerint pedig az egyházaknak szerepe van abban, hogy felelős és tudatos politikai gondolkodásra tanítsanak. Gombkötő Beáta hangsúlyozta: minden esetben ki kell állni a képmutatás ellen, hiszen, amikor ezzel a jelenséggel találkozott, “Jézus sem fogta vissza magát”.
Vágvölgyi Gergely
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás