„Boldog az a politikus, akinek a személye hiteles;
Boldog az a politikus, aki a közjóért dolgozik, nem pedig saját érdekében.”

„Boldog az a politikus, akinek a személye hiteles;
Boldog az a politikus, aki a közjóért dolgozik, nem pedig saját érdekében.”
A kampányidőszak kiélezett hangulata után, a voksolás napján rettentő nehéz úgy írni a választásokról, hogy a politológus ne kerüljön akaratlanul is abba a csapdába, hogy akár két „gyanús” karakter miatt egyik vagy másik táborba sorolják. Holott ennek a cikknek véletlenül sem célja lándzsát törni egy párt és/vagy politikus mellett, ahogy illeszkedik azon cikkek sorába is, amely úgy nyúl a magyar belpolitika (egyik) legfontosabb idei témájához, hogy közben nem törekszik valamely közszereplő hiteltelenítésére. A célja sokkal egyszerűbb: egy-két fontos dologra felhívni a figyelmet.
Melyik az a hely, ahol, bár nincs demokrácia, mégis tökéletes? Kell-e félnie Európának az iszlámtól, és milyen hatást váltottak ki a terrortámadások Belgium katolikusaiból? Kire szavazzunk és meddig mehet el egy lelkipásztor a vasárnapi prédikációjában? Izgalmas kérdések a Szólj be a papnak! februári alkalmán. Tudósításunk.
Orbán Viktor az elmúlt időszakban több alkalommal is használta a nyugat-európai társadalmi és szellemi viszonyok leírására a posztkeresztény jelzőt. Itt az ideje végiggondolnunk, mi is az a posztkeresztény korszak.