Nemrégiben új irodába „költöztem” a munkahelyemen. Ilyenkor meg kell szokni az új teret, egy lakáshoz hasonlóan ezt is „be kell lakni”, aminek előfeltétele, hogy a saját cuccaid bekerüljenek, az előző „lakóé” pedig költözzenek vele tovább. Épp a régi és új holmikat rendezgettem, amikor a kezembe akadt egy bekeretezett újságcikk, amiben egy neves üzletember vall az életéről…
Amikor új kihívások elé nézel, van benned izgalom rendesen. Új elvárásoknak kell megfelelni, magasabbra kerül a mérce, változik a feladatköröd, lehet, hogy olyan ügyekkel is találkozol, amikkel korábban soha. De mindenképp ott vannak azok a nehézségek, amikkel általában meg kell küzdeni: a munka mennyisége, a hétköznapok szürkesége, az, hogy miként jössz ki a munkatársaiddal és hogyan illeszted be a napod végére – általában fáradtan – a magánéletet. Teljesítened kell, méghozzá jól. Stressz, fáradtság, rohanás, egyebek… Sokan vallják, hogy ezt nem lehet valamilyen külső segítség nélkül csinálni – és rágyújtanak egy (aztán sok) szál cigire, lefőzik a következő kávét. Nem mondom, hogy egy reggeli fekete nem tud nagyon jól esni, de akad azért másfajta külső segítség is.
Szerintem ugyanis Istent a munkahelyről sem szabad kizárni. El sem tudom képzelni, ki, vagy mi adhatna nagyobb segítséget, mint Ő, mint egy fohász. Nem mondom, hogy varázsütésre minden egyenesbe jön – Isten nem italautomata, hogy a bedobott imára azonnal kidobja a szerinted jó megoldást – de a Vele való kapcsolattartás a cégen belüli kapcsolattartást is megkönnyíti.
Ezért örültem nagyon, amikor a fentebb említett, bekeretezett újságcikk a kezembe került. A jelentős karriert felépítő üzletember ugyanis arról beszélt, élete folyamán mindig segítségére volt, ha a Miatyánkot imádkozta. A cikk címe is ez: „Segített a Miatyánk”. Kellően nagy betűkkel szedték, jól látszik a szoba minden pontjáról. Jó néha ránézni és emlékezni erre – a munkahelyen is.
Vágvölgyi Gergely
Kép: pixabay.com
Még nem érkezett hozzászólás