„Úgy tudod hitelesen képviselni Istent, ha nem a világnak vagy saját magadnak akarsz megfelelni, hanem feltétel nélkül engedelmes vagy Neki” – vallja Földi-Kovács Andrea újságíró, aki korábban a HírTV műsorvezetője volt, ma pedig a Védett Társadalom Alapítvány kurátora és az Axióma főszerkesztője. Mint mondja, nagyon fontos értékküzdelmek zajlanak napjainkban, és keresztényként felelősségünk ezekben részt venni. Ám mindehhez az erőt csak úgy kaphatjuk meg, ha elég időt töltünk Istennel, felismerjük a végtelen kegyelmét és azt, hogy Ő a viharos időkben is velünk van, sőt megtanít a vízen járni.
közélet
Egy evangélikus lelkész gondolatai az elmúlt napok eseményei kapcsán.
Vajon hogyan kell egy kereszténynek részt vennie a politikai vitákban? Ebben a nehéz és fontos témában érkezett vendégírás a 777 virtuális postaládájába: Bakos Marcell nemzetközi kapcsolatokat hallgató egyetemistaként öt szempontot ajánl a figyelmünkbe!
Szándékosan vártam meg a választások végét ezzel az írással, mégpedig azért, mert még véletlenül sem akartam, hogy azzal lehessen vádolni, beszálltam – az egyébként elszomorítóan alacsony színvonalú – kampányhajrába. Szó sincsen erről, egyszerűen csak egy olyan mély szomorúság van bennem az elmúlt hetek eseményei után, amelyet már csak a lelkem megkönnyítése végett is szeretnék kiírni magamból.
Református püspök írt remek bejegyzést a vasárnapi önkormányzati választások kapcsán: az elkeserítő színvonalú kampány Bogárdi Szabó István figyelmét is felkeltette, ezért fontos útmutatásokat fogalmazott meg.
“Boldog az a politikus, akinek a személye hiteles;
Boldog az a politikus, aki a közjóért dolgozik, nem pedig saját érdekében.”
Az elmúlt napok politikai eseményei felszították az indulatokat, ismerősök, rokonok bántják egymást, boldog-boldogtalan szapul valakit a közösségi médiában, miközben az egymásnak – természetesen – teljesen ellentmondó narratívák is megvívják saját csatáikat az arra kijelölt sajtófelületeken. Bár politológus vagyok, ez az írás véletlenül sem lesz szakmai szempontokat követő értékelés, sőt, bizonyos szempontból kifejezetten szakmaiatlan lesz. Arra hív, hogy oldjuk meg szebben a problémáinkat és ne feledjük, mit jelent tisztelni a másikat.
A napokban több olyan dolog is történt a közéletben, ami enyhén szólva megfeküdte a gyomrom, és néhol akár ki is posztoltam, vagy több ember előtt elmondtam a véleményem. De most nem erről szeretnék írni, hanem sokkal inkább az ezekre adott reakciókról.
A kampányidőszak kiélezett hangulata után, a voksolás napján rettentő nehéz úgy írni a választásokról, hogy a politológus ne kerüljön akaratlanul is abba a csapdába, hogy akár két “gyanús” karakter miatt egyik vagy másik táborba sorolják. Holott ennek a cikknek véletlenül sem célja lándzsát törni egy párt és/vagy politikus mellett, ahogy illeszkedik azon cikkek sorába is, amely úgy nyúl a magyar belpolitika (egyik) legfontosabb idei témájához, hogy közben nem törekszik valamely közszereplő hiteltelenítésére. A célja sokkal egyszerűbb: egy-két fontos dologra felhívni a figyelmet.
Melyik az a hely, ahol, bár nincs demokrácia, mégis tökéletes? Kell-e félnie Európának az iszlámtól, és milyen hatást váltottak ki a terrortámadások Belgium katolikusaiból? Kire szavazzunk és meddig mehet el egy lelkipásztor a vasárnapi prédikációjában? Izgalmas kérdések a Szólj be a papnak! februári alkalmán. Tudósításunk.