Mennyi pénzt dobjak a perselybe?

Röviden: az összeset!  A katolikus miséken szokásos perselyezés sokszor rosszalló érzéseket vált ki a templomba látogatókból, szinte megtöri a mise emelkedett hangulatát. Pedig nagyon fontos szertartás, aminek csak másodlagos szerepe a pénzgyűjtés.

A perselyezés a szentmise felajánlási része alatt zajlik. Régen kenyeret, terményt, bort vittek ilyenkor az oltárhoz. A mi munkánk gyümölcse a pénz, ezért mi ebből adományozunk egy kis részt. A jelkép értelme azonban minden esetben ugyanaz: teljes vagyonunk Istennek való felajánlása. 

A perselybe dobott pénz azt fejezi ki: mindenemet Istentől kaptam, és az ő céljainak szolgálatába állítom. 

Sokan tekintenek a perselyezésre úgy, mint valamiféle belépődíjra. Ég a villany, szól az orgona, ezért nyilván fizetni kell. Ha ez lenne a perselyezés lényege, akkor a bejáratnál, vagy távozáskor gyűjtenének pénzt. Nem véletlen azonban, hogy a szentmisébe került. 

hirdetés

A liturgia szempontjából mindegy, hogy egy húszforintost vagy tízezrest dobunk-e a kosárba. A lényeg, hogy lélekben teljes vagyonunkat képviselje. Ami nem is csak a pénzt jelenti, hanem minden lehetőségünket, tehetségünket, sikereinket, feltöltődésünket.

A keresztény ember számára mindez Istentől kapott eszköz arra, hogy jobbá tegye a környezetében élők életét, és így valódi kincset gyűjtsön magának a mennyben.

Isten a hívek adományából vett kenyeret és bort valódi testévé és vérévé változtatja. Így szenteli meg a neki felajánlott vagyonunkat is, amiből számunkra “az élet kenyere” válik. Kinek-kinek lelkiismerete szerint kell keresnie, hogy a világi lehetőségeit hogyan tudja Isten céljainak szolgálatába állítani. Erre emlékeztet vasárnaponként a felajánlás szertartása.

Az egyházi adó és a perselypénz nem ugyanaz

Szép lett volna a cikket az előző mondattal befejezni, de kár tagadni, hogy a perselyezés szertartása az Egyház anyagi támogatásának is fontos eszközévé vált. Tény, hogy a hívek többsége kizárólag a perselyezésen keresztül támogatja a gyülekezetét. Márpedig enélkül megállna az élet a plébániákon. A rezsire, papi megélhetésre, folyó költségekre fordított egyházközségi hozzájárulást nem helyettesíti sem a rászorulóknak szánt jótékonyság, sem a konkrét felújításokra kapott állami milliók. 

A perselypénzt fizetők számát azonban nem lehet megmondani, a miséken nem vezetnek jelenléti ívet. A plébánia “hivatalos”, azonosítható tagjai azok, akik név szerint fizetnek hozzájárulást. (Sajnos még mindig sok helyen tartja magát az a szabálytalan gyakorlat, hogy keresztelés, temetés feltételéül szabják az egyházi adót.) Valójában a plébániáknak sokkal több tagjuk van, mint ahányan a támogatói nyilvántartásban szerepelnek, de ezt hivatalos ügyekben, pl. pályázatok beadásakor nehéz figyelembe venni. 

Akkor mennyi legyen?

A szentmisén dobjunk be bármilyen jelképes összeget, és figyelmünket fordítsuk inkább a gesztus lelki tartalmára.

Az Egyház ajánlása szerint a plébánia fenntartására adományozott perselypénz, stóladíj és hozzájárulás összesen a teljes jövedelmünk 1%-át tegye ki, ha ez nem okoz megélhetési gondokat.

Ez egy átlagos családnak havi 2-3 ezer, diákoknak néhány száz forintot jelent. Jó, ha ennek az összegnek egy része azonosítható formában érkezik a plébániára, személyes befizetéssel vagy utalással. Ezen felül pedig támogassunk lehetőségeink szerint keresztény alapítványokat, iskolákat, egyéb jótékony célokat, legalább az adónk 1%-ának felajánlásával.

hirdetés