2017. 07. 05.

A mennyországba kerülök?

Ha körkérdést intéznék keresztény ismerőseimhez, hogy mondják el, szerintük ők hova kerülnek majd életük végén, a mennybe vagy a pokolba (netalántán a tisztítótűzbe), jó eséllyel többségük, talán kicsit értetlenkedve is a kérdésen, az ég felé mutatna. Önmagában ezzel nincs semmi baj, elvégre ki akarná egy sör mellett megjósolni a saját kárhozatát. De a beszélgetéseimben eddig tapasztaltak valahogy arra engednek következtetni, hogy a válaszok mögött általában egyfajta nyugodt közöny húzódna – a „jó ember vagyok, nem ártottam én senkinek” torz, ráadásul a keresztény tanítással ellentétes, langyos, kispolgári középszerűsége.

Most akkor mindenki kezdjen el reggeltől estig rettegni a pokol kénköves bugyraitól és leszegett fejjel ostorozza magát? Szó sincs róla! De ha Jézus simán egy tisztességesen végigélt, dolgos életet várna az ő követőitől, akkor (példát adva) ott maradt volna József műhelyében még negyven évig. Volt azonban egy határ, amikor kilépett a názáreti házon kívülre és magára véve imádságban, böjtben és tanításban az emberiség sorsát elkezdi nyilvánosan azt az „égi munkát”, amiért a Földre jött.

hirdetés

Hatalmas tévedés lenne azt gondolni, hogy Jézus azt szeretné, hogy „jó emberek” legyünk.

Nem azokat hívja meg az ő országába és mondja boldognak, akik betartják az erkölcsi normákat, határidőre törlesztik a hitelüket és elvannak a világban. A Tízparancsolat, az erényes élet következménye és része, de nem alapja a keresztény hivatásnak, ahogy az életszentség definíciója se a bűntelenség, hanem a folyamatos, Istenhez hűséges küzdelem.

Biztosak lehetünk benne, hogy Isten, ha teret engedünk neki az imánkban nem azt fogja suttogni, hogy „befizetted a júpíszít-t?”

…hanem azt hogy: Követsz engem? Éber vagy, van olaj a lámpásodban? Fürkészed az én akaratomat minden döntésedben, megszólalásodban, kapcsolataidban? Odaadtad már magad egészen? Szánsz rám időt, vagy már vasárnap abban az egy órában se bírod ki, hogy rá ne nézz a telefonodra? Én vagyok az Igazság. Felém vezetsz másokat? Tudod, hogy az életüket mentheted meg már itt a Földön s a túlvilágon? Felfogod ennek a súlyát? Hiszel te bennem egyáltalán vagy csak egy program vagyok, egy „közösségi élmény”?

Ezek a kérdések életünk minden pillanatában záporoznak felénk. Nem egy kontrolláló őrmester, hanem egy végtelenül szerető és gondoskodó Atya hangján, aki szeretné ha felismernénk, hogyan lehetünk igazán boldogok. Mivel azonban a szabad akaratunk szent és sérthetetlen, van egy vonal, amit nem lép át. Pont ettől válik a döntésünk önállóvá és végtelenül értékessé – vagy elutasítóvá. Itt valójában nem Ő dönt, hanem te. Ma már döntöttél?

Heltai Péter

Borítókép: a hand reaching down to rescue someone in need.
Blog Heltai Péter
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás