Hamarosan húsvét, amikor a legnagyobb ajándékot ünnepeljük, méghozzá azt, hogy Isten egyszülött fia meghalt értünk, hogy örök életünk legyen. Ennek ellenére magamon is észre szoktam venni, hogy nem élek mindig úgy, mintha tudatában lennék ennek a hatalmas ajándéknak.
Ha körkérdést intéznék keresztény ismerőseimhez, hogy mondják el, szerintük ők hova kerülnek majd életük végén, a mennybe vagy a pokolba (netalántán a tisztítótűzbe), jó eséllyel többségük, talán kicsit értetlenkedve is a kérdésen, az ég felé mutatna. Önmagában ezzel nincs semmi baj, elvégre ki akarná egy sör mellett megjósolni a saját kárhozatát. De a beszélgetéseimben eddig tapasztaltak valahogy arra engednek következtetni, hogy a válaszok mögött általában egyfajta nyugodt közöny húzódna – a “jó ember vagyok, nem ártottam én senkinek” torz, ráadásul a keresztény tanítással ellentétes, langyos, kispolgári középszerűsége.
Folytatódik a KV, azaz a 777 vlog-sorozata, amelyben Hodász András atya válaszol a kérdéseitekre. A héten sorra kerül a torrent és a tisztítótűz is.