Száz évesen fiatalokat megszégyenítő lelki és szellemi frissesség jellemezte. Személyesen ismerte Mindszenty bíborost és beszélt XII. Piusz pápával. Megjárta az internálótábort, mert rendíthetetlenül hirdette a fiataloknak Krisztus örömhírét. Barlay Ödön Szabolcs, a közelmúltban elhunyt legendás ciszterci szerzetes egyik utolsó interjúját a 777-nek adta…
Ha valaki az Astorián át az ELTE Múzeum körúti campuszára igyekszik, vagy a Károlyi- esetleg a Múzeumkertbe egy kis délutáni sziesztára tart, vagy a Kálvin térre rohan a metróhoz, szinte biztos, hogy elmegy a tér üzletsorában megbúvó Valdocco Fagylaltozó és Cukrászda mellett. Mi köze a belvárosi prémium fagyizónak Don Boscóhoz? Hogyan reagál a pesti ember a szalézi „szerencsesütis üzenetekre”? Honnan a név egyáltalán? A tulajdonossal, Rüsics Istvánnal beszélgettünk.
Ha körkérdést intéznék keresztény ismerőseimhez, hogy mondják el, szerintük ők hova kerülnek majd életük végén, a mennybe vagy a pokolba (netalántán a tisztítótűzbe), jó eséllyel többségük, talán kicsit értetlenkedve is a kérdésen, az ég felé mutatna. Önmagában ezzel nincs semmi baj, elvégre ki akarná egy sör mellett megjósolni a saját kárhozatát. De a beszélgetéseimben eddig tapasztaltak valahogy arra engednek következtetni, hogy a válaszok mögött általában egyfajta nyugodt közöny húzódna – a „jó ember vagyok, nem ártottam én senkinek” torz, ráadásul a keresztény tanítással ellentétes, langyos, kispolgári középszerűsége.
Június 26-a az Egyházban a „mindennapi élet szentjének”, Szent Josemaría Escríva de Balaguernek (1902-1975) az ünnepnapja, akinek nevéhez fűződik a sokak által filmekből (pl. Da Vinci-kód) vagy konteós oldalakról ismert, a a világot állítólagosan „behálózó” Opus Dei alapítása. Mi újat hozott ez a huszadik századi spanyol pap, amire egy kortárs püspök barátja csak annyit mondott, hogy nehéz dolga lesz, mert „egy évszázaddal megelőzte a korát”? Mi az Opus Dei: Titkos társaság? Keresztény szabadkőművesség? Mindkettő vagy egyik sem?
Egy könnyednek tűnő, mégis hihetetlen mélységeket rejtő verset hoztunk nektek a magyar líra egyik legnagyobb mesterétől, Weöres Sándortól.
Lassan észre se vesszük mennyire rabjai lettünk saját „nyilvánosságunknak”. Könnyű lenne ezt a témát lecsapni a Facebook like-ok körüli őrülettel vagy az Instagramon uralkodó követővadászattal. Mindezek azonban már csak tünetei, de nem okai egy globális folyamatnak. Hogyan volt képes a publicitás, mint korszellem behálózni és észrevétlenül is eltorzítani sokak hitéletét?
Christopher Adler, a 11-szeres Grammy-díjas zenei producer a nebraskai Guadalupei Szűzanyára nevezett szeminárium tagjaival vette fel új albumát, ami azóta az Amazon és az iTunes listáinak élére repült klasszikus zenei kategóriában.
Ignacio Echevarria (képünkön) aközben halt meg, hogy egy terroristák által megtámadott nőn próbált segíteni a London Bridge-nél. Katolikus vallását gyakorló hívő ember volt, aki mindig is kiállt az elesettek mellett.
Boldogság, boldognak lenni. Talán a leginkább kattintásvadász fogalmak, amelyeket, ha beírunk egy írás címébe, szinte biztos, hogy mindenki rákattint (látjátok, én is beleírtam). Nem véletlen, hiszen korunkban egy rosszabb dolog van annál, hogy ezerfelé kétségbeesetten kutatjuk a lelki békénket: az ehhez párosuló türelmetlenség.
A Test teológiájának világszerte ismert előadója budapesti, ezreket vonzó előadása előtt válaszolt a 777 kérdéseire.
