Ha körkérdést intéznék keresztény ismerőseimhez, hogy mondják el, szerintük ők hova kerülnek majd életük végén, a mennybe vagy a pokolba (netalántán a tisztítótűzbe), jó eséllyel többségük, talán kicsit értetlenkedve is a kérdésen, az ég felé mutatna. Önmagában ezzel nincs semmi baj, elvégre ki akarná egy sör mellett megjósolni a saját kárhozatát. De a beszélgetéseimben eddig tapasztaltak valahogy arra engednek következtetni, hogy a válaszok mögött általában egyfajta nyugodt közöny húzódna – a „jó ember vagyok, nem ártottam én senkinek” torz, ráadásul a keresztény tanítással ellentétes, langyos, kispolgári középszerűsége.
Heltai Péter
Lassan észre se vesszük mennyire rabjai lettünk saját „nyilvánosságunknak”. Könnyű lenne ezt a témát lecsapni a Facebook like-ok körüli őrülettel vagy az Instagramon uralkodó követővadászattal. Mindezek azonban már csak tünetei, de nem okai egy globális folyamatnak. Hogyan volt képes a publicitás, mint korszellem behálózni és észrevétlenül is eltorzítani sokak hitéletét?
Boldogság, boldognak lenni. Talán a leginkább kattintásvadász fogalmak, amelyeket, ha beírunk egy írás címébe, szinte biztos, hogy mindenki rákattint (látjátok, én is beleírtam). Nem véletlen, hiszen korunkban egy rosszabb dolog van annál, hogy ezerfelé kétségbeesetten kutatjuk a lelki békénket: az ehhez párosuló türelmetlenség.
Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e a tegnap nagy lendülettel terjedő hírről, hogy Geszti Péter lett a Mária Rádió egyik reklámarca. Pontosan azért nem akartam először, mert Gesztinek valószínűleg pontosan ez a célja az egésszel, hogy megint róla beszéljenek – aki még 2017-ben is képes izzadtságszagú, „retro” Rapülők nagykoncertet szervezni, az elég sok mindenre képes.
Az amerikai Gatestone Institute frissen megjelent tanulmányában tragikus kép sejlik fel a brit főváros keresztény jövőjét illetően. A mérleg 2001 óta több, mint 500 bezárt templom, melyeknek nem elhanyagolgató része immáron mecsetként funkcionál. A tendenciák alapján ez a folyamat az elkövetkező években nemhogy stagnálna, valószínűleg gyorsulni fog.
A megfejtéshez vissza kell utaznunk majdnem fél évezredet, hogy az akkori Európa felekezeti és birodalmi feszültségei között jobban beleássuk magunkat a….naptárakba.
Orwelli hangulatú páros interjú olvasható a tegnap megjelent Heti Válasz hasábjain. A beszélgetés résztvevői Frivaldszky Edit, a természetes családmodellt védelmébe vevő Emberi Méltóság Központ igazgatója és Pető Andrea, a Közép-európai egyetem (CEU) társadalmi nemek tanulmánya (gender studies) tanszékének professzora. A „csörte” nem sikerült izzasztóra, viszont pont emiatt tűnik hatalmas felkiáltójelnek.
Reggeli hírmustra közben megakadt a szemem egy íráson, ami örömtelin arról számol be, hogy a híres focista, Cristiano Ronaldo hamarosan egyszeresből háromszoros apává válik. Szuper! – gondoltam, és még véletlenül a kávém is kilötyköltem a csésze után nyúlva. Egy olyan embernél, akit gyakorlatilag az egész világ ismer, még azok is, akik nem annyira focirajongók, hatalmas jelentőséggel bír, hogyan viszonyul a családjához, meg úgy általában a „család kérdéshez”.
Kemény, de remek, igazán mély emberi alapkérdéseket feszegető alkotás az Ártatlanok (Les Innocentes), amelyet a 7. Frankofón Filmnapok keretében két alkalommal is megtekinthet a nagyérdemű. A vetítések időpontjai az írás végén megtalálhatóak, addig pedig hadd indokoljam meg, miért gondolom: ha egyetlen francia filmre jutna csupán időd, erre ülj be!
Sokaknak a nagyböjt kezdete egyet jelent valamiféle visszacsatolással az újévi fogadalmakhoz. Ami akkor egészen pontosan január 2. délig tartott ki, most tényleg(!) lehozható: nincs több cigi, irány a konditerem, rá se nézek a tiramisura stb.