Mázsa szén vagy marék gyémánt?

Lassan észre se vesszük mennyire rabjai lettünk saját “nyilvánosságunknak”. Könnyű lenne ezt a témát lecsapni a Facebook like-ok körüli őrülettel vagy az Instagramon uralkodó követővadászattal. Mindezek azonban már csak tünetei, de nem okai egy globális folyamatnak. Hogyan volt képes a publicitás, mint korszellem behálózni és észrevétlenül is eltorzítani sokak hitéletét?

Sokat idézzük a keresztényi hivatás kapcsán azokat a biblia részeket, amelyek arra vonatkoznak, hogy legyünk láthatóak. A “hegyre épült város”, a lámpás, amelynek helye a lámpatartón van és nem a véka vagy az ágy alatt, és persze a jól ismert só, ami megízesíti az ételt. Ezek természetesen igaz és követendő példázatok, melyeknek lelki életünk alapköveivé és mércéivé kell válniuk – mennyire vagyok só? Mennyire világítok s adok fényt másoknak? Bevállalom-e magamat a lámpatartón vagy csöndesen behúzódok az ágy alá?

Korunk bökkenője ott van, hogy alapból mindent késznek feltételez. A város “csak úgy lett” azon a hegyen, a lámpást valaki már meggyújtotta, a sót pedig hát…találtuk. Az okos szüzeknek nem a semmiből csorgatott olajat a lámpásaikba az Úr, hanem már korábban elmentek az ókori OBI-ba és megvették. Készültek. A balgák pedig rohantak, és elkéstek – meg is lett az eredménye. Isten mindent megad nekünk az építkezéshez, ami után világítani tudunk, de itt a Földön arra kaptuk a hivatásunkat, hogy felhordjuk a téglákat a hegyre a városhoz, lámpát (és lámpatartót) barkácsoljunk és hogy beszerezzük a sót.

hirdetés

Elgondolkodtál már azon, hogy Jézus mit csinált több, mint három évtizeden át, mielőtt tanított volna?

Megélte az életszentséget napról-napra, csöndesen, névtelenül egy kisváros ácsaként. Dolgozott és élt az emberek körében, folyamatosan az Atyjára szegezett tekintettel. A csendes, rejtőzködő munka az, amit olyan ritkán hangsúlyozunk. Az akár éveken át való kitartó imádság valamiért vagy valakiért, a naponta vállalt apró önmegtagadások, a titokban végzett kicsiny szeretetlépések, amelyekért “Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet majd neked”.

Az egyik számomra nagyon kedves szent, Szent Josemaria azt írja a hivatás kapcsán egy helyen:

“Túlságosan leegyszerűsíted a dolgokat, amikor a látszat alapján ítéled meg az apostoli munkát – Hasonlóképpen többre becsülhetnél egy mázsa szenet maroknyi gyémántnál.”

Vissza építenünk a tartalmat a trendi igéskártya Facebook megosztások mögé. Figyelmet és törődést kell vinnünk az online jelenlétünkbe (is), hogy ne mossa el a felszínesség az amúgy akár jóindulattal is vállalt posztjainkat / képeinkkel/ kommenteléseinket. A látszattól való érzelmi függés, ami felé ez a világ visz, nem több a mázsa számra egybehordott szénnél. Nekünk az a feladatunk, hogy a hétköznapjainkban észrevétlenül, vállalva Krisztussal a folyamatosan szembe jövő kihívásokat napról-napra építsük az Isten országát. És a szénnel teli konténer mellett egy apró, díszes kis dobozba gyémántokat gyűjtsünk.

Heltai Péter

hirdetés