2016. 12. 12.

Most akkor az orgazmus bűn?

Hodász András atya blogja az önkielégítésről eléggé megmozgatta a kommentelőink billentyűzeteit, érkeztek hozzászólások, melyek értetlenül állnak a cikk mondanivalója előtt, mások azért aggódnak, hogy az egyház elítéli a szexet, a testet vagy éppen orgazmust. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Sajnos eléggé az van benne a közhiedelemben, hogy az egyház elítéli a testet és a szexet, pedig ez nagyon nem így van, hanem éppen fordítva. Sokkal többre tartja, mint manapság a kultúra; Isten egyik legnagyobb ajándékának, amivel meg kell tanulni jól élni. András tavasszal „Ádám megtalálja Évát?” című blogjában szerintem zseniálisan és nagyon tisztán írt erről. De talán menjünk egy kicsit még visszább az időben, mondjuk úgy 2500 évet!

Merthogy néhány kommentben például bibliai idézeteket szerettek volna látni annak alátámasztására, hogy Jézus elítélte az önkielégítést. Mert ha nincs leírva a Bibliába, akkor nem úgy van. (?) Sok mindent nem mondott ki explicit Jézus, de a Biblia egészének mégis nagyon egyértelmű a tanítása a szexualitásról (is). Csak néhány rövid példa…

Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” (Példabeszédek 5,18-19) Az Énekek Éneke tele van szexszel, annak a gyönyörű és tiszta leírásával.

hirdetés

Aztán nézzünk egy újszövetségi példát is, Pál apostoltól: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (Ef 5,25-31)

Talán már ezek alapján is egyértelmű, hogy sem a Biblia, sem a kereszténység, sem az egyház, Isten pedig végképp nem ítéli el a szexet. Ez az egyik legnagyobb ajándéka az embereknek!

Csak a megfelelő körülmények között és módon kell élni vele, hogy valóban áldást és boldogságot hozzon.

(Hogy miért csak a házasságban, arról most nem írok, inkább hallgassátok meg a témáról Andrást.)

A szexualitásról szóló katolikus tanítás nagy része II. János Pál nevéhez fűződik. Amikor én ezt (evangélikusként) megismertem, egyrészt leesett az állam a csodálkozástól, másrészt majd’ kiugrott a szívem az örömtől! Merthogy ez a tanítás nemcsak hogy nem prűd vagy elutasító, hanem éppen hogy sokkal érettebb és igazabb annál, ami a világban körülvesz bennünket. A szexualitás igazi szabadságáról szól.

Hogy nem prűd és nem elutasító, hadd bizonyítsam egy rövid idézettel, melyet II. János Pál pápa írt! „Ha egy férj igazán akarja szeretni feleségét, szükséges, hogy a szeretkezés ne egyszerűen saját kielégülésének céljaként szolgáljon … A férfinak figyelembe kell vennie a férfi és a női reakciók közti különbséget … annak érdekében, hogy a kielégülésre mindketten eljussanak … és amennyire lehetséges, mindkettejükben egyszerre történjen.” (Szerelem és felelősség)

A keresztény tanítás alapvetése, hogy a szex önátadás, ön-odaajándékozás, és így nem önmagáért van. A házastársak közti szerelem legbensőségesebb kommunikációja; a házastársi (egy életre egymás felé elköteleződött, hűséges, szabad, teljes) kapcsolat megpecsételése és kifejeződése.


Érdekesség: az egyház tanítása szerint a házasság addig bontható fel, amíg nem volt elhálva!


Visszatérve András témájához: fontos megkülönböztetni a szexet és az orgazmust az önkielégítéstől. Az önkielégítéssel az előbbiek tükrében az a legnagyobb baj, hogy önmagára irányul, a saját magunknak való örömszerzésre, és így nélkülöz sok nagyon fontos elemet, ami a szexualitás ajándékához tartozik; és míg a házastársi szex Isten misztériumának földi képmása, a maszturbáció egy torz, hamis kép. Az előbbi közelebb hoz Istenhez, az utóbbi távolít tőle. (És ez kb a bűn definíciója.)

Volt egy komment arról, hogy az ember az önkielégítés alatt fedezi fel a saját testét; azt, hogy mi a jó neki; és éppen ezért feltétlenül szükség van rá. Én azt gondolom, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Miért ne lenne lehetséges, hogy a férfi és a nő együtt fedezze fel gyöngédséggel, figyelemmel, türelemmel és érzékiséggel egymás testét és együtt tanulják meg, hogy mi a jó a másiknak, és hogy hogyan jussanak el az orgazmusra?

Végül egy nagyon rövid gondolat arról, hogy mi a helyzet a csak gyereknemzésre való szexszel. Isten okkal teremtett bennünket olyanoknak, amilyenek vagyunk, nem szívatni akart. A nőknek átlagosan 7-9 nap termékeny időszakot adott havonta. Ez azt jelenti, hogy maradt havi körülbelül 20 olyan nap, amikor a szex csak és kizárólag a házastársi kapcsolat építését, az életre szóló hűség és szeretet kifejezését szolgálja – gyermek megfoganása nélkül. Erre épül a katolikus egyház által teljesen elfogadott természetes családtervezés is.

Lehet vitatkozni András blogjáról, de előbb ismerjük meg az egyház valódi tanítását, hogy ne nem létező „egyházi törvényekről” vagy előítéletekre alapuló ismeretekről vitatkozzunk.

Éppen ezért szeretnék egy igazi remekművet ajánlani olvasásra: Christopher West – A test teológiája kezdőknek című könyve röviden, érthetően és igazi átütő erővel írja le II. János Pál tanításának lényegét a testről és a szexualitásról. Ez egy olyan mű, amit minden kereszténynek ismernie kellene. Ha csak egy könyvet olvasol el a két ünnep között, ez legyen az!

Herényi Márk Barnabás

Borítókép: Love

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog Herényi Márk Barnabás
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás