A szabdság vajon azt jelenti, hogy nem függünk senkitől? Vagy csak jól kell megválasztanunk, hogy kitől?

A szabdság vajon azt jelenti, hogy nem függünk senkitől? Vagy csak jól kell megválasztanunk, hogy kitől?
Nem ismerek olyan embert, aki ne várná a nyarat, azon belül is a szabadság időszakát. De épp emiatt rengeteg elvárást is támasztunk magunkkal és a vakációval szemben, ami megakadályozhatja, hogy valóban feltöltődés legyen a nyaralás. Az itt leírt öt tipp és persze Isten ebben is tud segíteni, ha kérjük.
Nemrég olvastam egy érdekes cikket „A két pápa című” filmről. A cikk nagy része nagyon tetszett, viszont van egy rész, amit sehogy sem tudok helyre rakni magamban:
„Isten nem követel tőlünk semmit: egyszerűen csak minket szeretne” – mondta egyszer C. S. Lewis, a Narnia krónikájának írója. Sokszor feljön bennem ez az idézet, talán nem véletlenül: magam is küzdök azzal, hogy az egyébként teljesítményhajhász énemet elengedjem, Istennek adjam és csak hagyjam magam szeretni.
Annyi minden rakódik az igazi énünkre életünk során, hogy néha elfelejtjük, kik is vagyunk. De ha Istenre – a Teremtőnkre – nézünk, lassan kitisztul a kép. Ő újra és újra emlékeztetni fog, hogy mennyire értékesnek és szeretetreméltónak lát, csak figyelj rá!
Reményekkel telve indultam Budapestre, abban bízva, hogy nem fogja elmosni a rendezvényt egy óriási nyári vihar, hiszen most először tartottak szentmisét a lezárt Szabadság-hídon. A Szabihíd a VALYO és a Pro Progressione projektje, melynek célja, hogy közelebb hozza az embereket a városi terekhez, a városhoz és a folyóhoz és immáron a szentmise által közelebb hozza az emberekhez Istent is.
Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba.
Nem tagadhatjuk, hogy hatalmas tisztelői vagyunk F. M. Dosztojevszkijnek. Az alábbi gondolatmenet fantasztikus művéből, A Karamazov testvérekből származik.
Nagyon sokan élik úgy az életüket, hogy tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzik magukat, és szenvednek attól, hogy csak passzív résztvevői a saját életüknek. A körülményeket és másokat okolják a saját sorsukért. Folyamatosan más embereknek – a szüleiknek, a barátaiknak, a társadalomnak – akarnak megfelelni, és közben nem találják önmagukat. Mintha mások írnák az életük forgatókönyvét… Úgy gondolom, hogy keresztényként ennél sokkal többet kellene kihoznunk az életünkből. Ideje a saját kezünkbe venni az irányítást, hogy többé ne mások határozzák meg az identitásunkat és a viselkedésünket, hanem mi magunk.
Fr. Jacques Philippe atya a Nyolc Boldogság közösség tagja Franciaországból érkezett a 28. Ifjúsági Fesztiválra Medugorjéba, hogy reggeli katekéziseiben tanítson bennünket. A következő kétrészes írásban egyik előadását adjuk közre, melyben négy képet tár elénk, ahogyan ma felfogják a szabadságot az emberek. Nem csak bemutatja a képeket, abban is segít, hogyan oldhatjuk meg a szabadság kérdését önmagunkban. Hogyan juthatunk el a szabadság fogalmához, ahhoz, amit az evangélium kínál a számunkra?