Manapság minden a külsőségekről szól. Hajlamosak vagyunk a másik embert a külseje alapján megítélni akarva-akaratlanul is. Reggelente általában a kinézetünkre több időt szánunk, mint bármi másra. A következő könyv nem kimondottan lelki olvasmány, de nagyon fontos értékeket képviselő, közvetítő regény. Egy nem mindennapi amerikai mű, ráadásul egy keresztény írónő írta.
Amy Harmon egy farmon nőtt fel az USA-ban. Motivációs előadóként, általános iskolai- és gimnáziumi tanárként, és otthon tanító anyaként is kipróbálta már magát. Tagja a Saints Unified Voices kórusnak. Kiadott egy keresztény bluesalbumot What I Know címmel 2007-ben. Nem rég adták ki első könyvét Magyarországon, melynek címe az Arctalan szerelem. Amerikában számos könyve megjelent már, és nagy sikernek örvend.
„Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is”
Az Arctalan szerelem egy szép és megrendítő történet. A regényben előtérbe kerül a hazaszeretet és a gyász témája is. A történetnek három főszereplője van, akik végzősök egy gimnáziumban. Az egyik Bailey, aki betegsége miatt kerekesszékben éli megszámlált napjait, az unokatestvére Fern, egy csúnyácska, vörös hajú, fogszabályozós lány, és a suli legmenőbb fiúja, a birkózó Ambrose, akibe Fern szerelmes.
Ez a különösen szép történet attól nem mindennapi, hogy a szomorúság és a sötétség mellett folyamatosan ott van az optimizmus, és ott van a remény.
“- Sokszor úgy érzem, hogy a szépség akadályokat gördít a szerelem útjába.
– Ezt meg hogy érted?
– Úgy, hogy az ember néha egy arcba lesz szerelmes, és nem abba, ami mögötte van.”
Ez az idézet ragadja meg talán a legjobban a könyv mondanivalóját. Mennyire eltörpül az emberek belső szépsége a külső mellett! A szépség nem csak egy arcból vagy egy szép ruhából áll, ennél sokrétűbb dolog. Amy ezzel a regényével hívja fel erre a figyelmet, és arra tanít, hogy tanuljunk meg az arc mögé látni, a személyt magát és ne a külsőségei miatt szeretni egy embert. Mert nem attól vagyunk szerethetőek, hogy hogyan nézünk ki. A szépség mulandó, és nagyon relatív, hogy ki mit lát szépnek. Ha az adott személy nem is tartja magát szépnek, ha igazán szeretjük, számunkra nincs nála szebb a világon.
A külsőségek mellett a negatív önkép jelenlétét is megjeleníti a könyv. Fontos tanulság számomra, hogy ha nem tudom magam elfogadni olyannak, amilyen vagyok, másoktól sem várhatom el, hogy elfogadjanak.
A könyvben feltűnnek Bibliai utalások, amik nekem különösen tetszettek. Az írónőnek sikerült belecsempésznie hitét a történetbe.
„Az igazán jó barátok törődnek egymással és vigyáznak a másikra, és néha még meg is halnak egymásért, úgy ahogy Jézus meghalt mindnyájunkért.”
Ez a regény a barátság mellett az elfogadásról, a szeretetről, a kitartásról, és a boldogság kereséséről is szól.
Nem csak a lelki olvasmányokkal lehet tanítani. Ez a könyv rádöbbent arra, ami igazán fontos. Elolvasása után, vagy már közben, gondolkozásra késztet. Szívből ajánlom mindenkinek!
Legfőképp akkor, …
… ha nem hiszed, hogy értékes és szerethető vagy,
… ha úgy gondolod, nem vagy szép,
… ha nem vagy elégedett a külsőddel,
… ha nem tudsz magadra pozitívan tekinteni, vagy
… ha nem tartod magad elég jónak valamihez.
De leginkább akkor, ha nem tudod magad elfogadni olyannak, amilyen épp vagy.
Gergely Kinga
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás