Különösen ránk fér a pihenés egy ilyen nehéz időszak után, de hasonlóan fontos, hogy szembe nézzünk azzal az új emberrel, akivé a megpróbáltatások faragtak minket és felrázzuk magunkat a karantén okozta sokkból. Erre lehet kiváló alkalom egy utazás, amit talán egyre nyugodtabb szívvel tehetünk majd meg.
Vajon létezik olyan ember, olyan nő, aki tökéletesen meg van elégedve önmagával? A testének minden egyes négyzetcentiméterével?
Sokan vágyunk párkapcsolatra, de gyakran csak addig a kérdésig jutunk el, hogy „miért nem történik már valami?”. Ennél sokkal fontosabb, önmagunkról szóló kérdéseket érdemes feltenni magunknak, ha még keressük a társunkat. Tapolyai Emőke keresztény pszichológus nemrég közzétett előadása nyomán.
Az élet tele van szépséggel és olyan pillanatokkal, amelyeket érdemes teljesen átélni. Egy színdarab, amely könnyeket fakaszt, egy kiváló steak egy étteremben a legjobb barátainkkal, egy tengerparti naplemente a kedvesünkkel, egy ima, amiben valóban találkozunk a Szenttel… Ezek azok a pillanatok, amelyekért igazán érdemes élni. De ahhoz, hogy ezeket a pillanatokat, amikor eljön az idejük, teljes valójukban át tudjuk élni, a hétköznapokban kell elkezdenünk a felkészülést; napról napra tanulni jelen lenni, megérkezni az itt és mostba.
Csak kapkodom a fejem, annyi eljegyzés, házasság történik körülöttem hétről hétre. Néha már kedvem sincs megnyitni a közösségi oldalakat, mert elkerülhetetlen, hogy legalább egy ilyen bejegyzés szembejöjjön velem – és én még mindig egyedül. Vagy mégsem akkora probléma ez, mint ahogy a világ sugallja? Valójában nélkülözhetetlen időszak az életemben, számos dolog kiforrhat, megszilárdulhat, ami aztán a párkapcsolatot minőségivé teszi. Íme 7 ok, amiért igenis lehet élvezni az egyedüllétet!
Ha épp egyedül vagy, ismerős érzések lesznek ezek. Ha nem vagy egyedül, akkor vagy talán még emlékszel, vagy látod a barátnőiden (barátaidon?) a “frusztrációt”, amit okoz a magány és az egyedüllét. Ha egyedül vagy, akkor ezeket az elég rossz belső hangokat kell(ene) elhallgattatni, átformálni. Ha nem vagy egyedül, akkor ezek miatt kell(ene) megértened másokat és segítened őket.
Ebben a bejegyzésben nem keresek megoldásokat, csak helyzeteket, érzéseket tárok fel, amiket az elmúlt 1,5 évben tapasztaltam.
Tapolyai Emőke pszichológus nagyszerű előadást tartott még áprilisban a Budapestifi alkalmán a fals keresztény mintákról. Lépésről-lépésre ment végig azokon a kategóriákon, amelyek gyakran jellemzőek ránk, keresztényekre. A legfontosabb gondolatait szemléztük, de mindenképp érdemes végignézni előadását!
Nemrég szembejött velem egy hirdetés, amely „önbizalom növelő fotózást” kínál nőknek. Először jót nevettem rajta, de aztán elgondolkoztatott…
Már gyermekkoromban megtanultam, hogy az ókori görögök is az önismeretet tartották a filozófia mint a bölcsesség tudománya helyes művelése alapkövének. A humanizmus emberközpontúsága ismét az égről a földre irányította a tekintetet, de a személyes hitemben sok-sok éven keresztül nem jelent meg az önismeret szükségessége. Ma már elképzelhetetlen, hogy a „Ki vagyok én?” kérdésre helyes, sőt, bármilyen választ tudjak adni a „Kicsoda Isten?” kérdésre való válasz nélkül.
Egyszer csináltam egy igazi, nagy hülyeséget. Írhattam volna finomabb szót, de igazából durvábbat kellett volna használnom. És ha ez még nem lett volna elég, úgy alakult, hogy rögtön utána ki is kellett ülnöm gyóntatni. Képzelhetitek, milyen érzés volt. De aznap valami fontosat tanultam meg saját hibámon keresztül.