Mikor tíz napra, három különböző programra elutaztunk, úgy éreztem költözünk. Meglepően sok tárgy került elő, olyan fiókokban kutakodtam, amiket hónapok óta ki sem nyitottam. Végiggondoltam, mire lesz szükségünk.
Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit hoztam el az útra.
Ezt a dalt dúdoltam, miközben pakoltam… Nem ironikus? Csak bikiniből kettő volt a hatalmas bőröndben. Mennyi tárgy szükséges a mindennapi életünkhöz!
A lelki szükségleteinkkel foglalkozunk eleget? Ebből a szempontból is felkészülünk minden eshetőségre? Megragadunk minden lehetőséget? Látjuk a “hasznát” egy imának, csendes Istennel töltött időnek?
Pakoltam plusz pulcsit, hogy ne fázzak, és életben tartom a tüzet legbelül, hogy a lelkem se fázzon.
Pakoltam pénzt, hogy ételt vásároljak, és pakoltam Bibliát, hogy a lelki táplálékot se nélkülözzem.
Uram, segíts, hogy tisztán lássuk a tárgyak értékét, hogy ne ragaszkodjunk hozzájuk túlságosan! Köszönöm, hogy velünk vagy mindenütt – és nem is foglalsz helyet a kocsiban!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás