Blog, Vágvölgyi Gergely

Idei közéleti vitáink elé

A beköszöntött új évben megannyi közéleti mozgolódásra és politikai vitára számíthatunk – nem feltétlenül magas színvonalon. A jövő évi országgyűlési választásokat megelőző kampány már idén kezdetét veszi majd. Mindeközben nekünk is megvannak a magunk feladatai. 

Többször leírtuk már, de ismét megerősítjük: a 777 közéleti kérdésekkel szívesen foglalkozik, ám sohasem ártja magát pártpolitikába. Nem vesz részt kampányban és nem tör lándzsát egyetlen párt mellett sem. Ugyanakkor vallja, hogy a keresztény értékeket igenis szükséges megjeleníteni a közéletben, s ezzel együtt teret kíván engedni az erről szóló eszmecserének.

A magyar politikai kultúráról, a közéleti diskurzusok minőségéről sokan és sokat értekeztek már, általában jogos aggodalmakat megfogalmazva. A magam részéről a vita fontosságát és szükségességét hangsúlyozom – olyan vitákét, amelyekben a résztvevő felek hajlandónak mutatkoznak meghallgatni egymást, megfontolni az ellenkező érveket és azokra intellektuális válaszokat adni. Ez utóbbi még akkor is fontos, amikor egy vita érzelemtelített (ami önmagában nem baj), hiszen nem jó, ha a vitafolyamat érzelmesből indulatossá válik.

Nos, 2017-ben ez a mérce lebeghet a szemünk előtt. Ahogy közeledünk majd 2018 tavaszához, s a tét növekszik, egyre inkább érezhetjük, hogy a nagypolitikához kapcsolódó viták intenzitása fokozódik, s általában ilyenkor minőségük is rohamosan csökken. (Intő jel legyen az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztási kampánya!) Javaslom, mi ne engedjünk a trendeknek: vitáink legyenek őszinték, határozottak és okosak.

Miközben megfogalmazzuk magunkban újévi terveinket, céljainkat, érdemes lehet arra is ügyet vetnünk, milyen programot hirdessünk meg közéleti gondolkodásunkban. Igazi nóvumra nem az értékek azonosításában van szükségünk, inkább az eszközökben legyünk innovatívak! Legyen első számunkra az élet védelme, a család intézményének és a nemzet egészének megóvása. Lebegjen a szemünk előtt a szolidaritás: ki kell állnunk a társadalom alsó rétegeiért, a szükséget szenvedőkért. Esélyt kell teremtenünk ott, ahol már remény is alig akad, meg kell teremtenünk az emberi méltóság feltételeit mindenki számára. Nem lehetünk érzéketlenek a válsághelyzetekkel kapcsolatban: nagy felelősség, hogy meg kell tanulnunk nem lehajolni, hanem felemelni. Támogatnunk kell a jövőbe való befektetést; a gyermeket vállaló családokat, az oktatást.

Mindezekre nem csak össztársadalmi szinten van égető szükség, hanem egyéni életünkben is megvalósíthatjuk. Sőt, morális kötelességünk megvalósítani!

Idén is vitában állunk majd (micsoda meglepetés!) a liberalizmussal, a nihilizmussal, az individualizmussal, de lesznek mérkőzéseink a kapitalizmussal is. Ezekben a régi-új vitákban el kell ismernünk vitapartnereink erényeit és nem szabad dogmatikus válaszokat adnunk, mert bár a dogma igazságot hordoz, sokakat elrettent. A krisztusi tanítás talaján állva kell reflektálnunk a kritikákra és a társadalmi problémákra egyaránt, ahogyan Szent II. János Pál (és megannyi, kiváló keresztény gondolkodó) tette. Ez azért is fontos, mert korunkban egyre többször érezhetjük a kilúgozott, “kicsit ilyen – kicsit olyan” vélemények torzító hatását.

És ami olykor a legnehezebb: mindig törekednünk kell arra, hogy szeressük vitapartnerünket. Igen, akkor is, amikor esetleg ránk borítja az asztalt.

Vágvölgyi Gergely

A kép forrása a Kötőszó blog.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Hasonló cikkek

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá