A szülői hivatásra való felkészülés rengeteg nagy élményt, katartikus, amolyan „sohanemfelejtem” pillanatot rejt magában, amiket aztán időről-időre feltár a leendő anyuka és apuka előtt. Izgatottan várom, milyen hasonló pillanatok várnak még ránk, de az elmúlt hónapokban is volt néhány, amely tényleg életem végéig megmarad…
A várakozás első ilyen pillanata rögtön a „nulladik kilométer”, a legelső mozzanat: amikor megtudod, hogy apa leszel és érzed (az esküvő volt utoljára ilyen érzés), hogy te vagy a világ legboldogabb embere. Aztán különböző karakterű napok váltják egymást; örömteli, aggódó, izgatott, vágyakozó, a semmiből is áfonyát felhajtó, nemalvós, szakirodalomban elmélyedő, no és természetesen az örömöt a feleségeddel, valamint a családoddal megosztó.
Aztán ott van az a nap, amikor nem teher korán kelni, mert az első utatok a munkahely előtt még a kórházba vezet, hogy végre lássátok őt az ultrahangon. Valahogy háromszorosára nő az út a lakás és a kórház között és persze minden lámpa pirosra vált, hogy még így is a megbeszéltnél korábban érjetek oda és alkalmatok legyen: újra várni. Ez az egész egyébként olyan, mint egy nagyon hosszú advent, csak kevesebb lilával (újpestiek előnyben). De, mint adventben, most is megéri várakozni.
Szavakkal leírhatatlan, amikor először látod a gyermeked körvonalait a monitoron. Ott van, ő az! Még hihetetlenül pici, csoda, hogy kiszúrja a gép, de tényleg őt látod, ahogy békésen pihen a méhben és gyűjti az energiát, hiszen sokszorosára kell nőnie akkori önmagához képest. Te pedig csak állsz ott és földbe gyökerezett lábakkal (a szentimentális olvasók előtt bevallom: egy könnycseppel) nézed őt.
hirdetésSzia! Apa lát Téged!
A kép illusztráció.
A kinyomtatott képet persze hazafelé is nézegeted, aztán, mint valami ereklyét, hordozod körbe a családi beszélgetéseken. Nehéz ezzel leállni, mert amit láttál, amit megtapasztaltál, az valójában egy csoda.
Ahogy igazi csoda az is, hogy meghallgathatod a szívverését. Számomra ez volt mindezidág a leginkább katartikus pillanat: amikor először hallhattam a kis szívét verni, amint az életről beszél és üzen. A gyermeked szívének hangja ez: a legnagyobb csoda!
Amíg várod a gyermeked születését, rengeteget gondolsz arra, milyen is lehet ő: jellemzed, figyeled, mikor rúg és mikor mocorog kevesebbet (nem lehet eleget kérdezni; „most érzed? Ma hányszor érezted? Mit csinál?”), próbálod kitalálni, milyen is lehet, kitől mit örököl majd – aztán egyszer csak ott van a monitoron, a 3D technológiának köszönhetően egyre többet láthatsz belőle és hallod, ahogy a szíve kalapál. Erőteljesen ható valóság.
Egyébként bármilyen is lesz, úgyis szereted, már úgyis ismered…
Vágvölgyi Gergely
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás