2022. 02. 28.

Uram, hol vagy? – Tapolyai Emőke írása a mai időkről

„Nincs válasz, ami a holnapot biztosra megmutathatná, hogy lecsendesedjünk, vagy felkészüljünk rá, így a sötétségben más nem maradt, mint pislákoló reményünk, hogy Isten megígérte, hogy itt lesz, velünk lesz, mindig, mindenben.” Tapolyai Emőke pszichológus remek gondolatait szemlézzük a mostani háborús helyzet kapcsán.

Itt ülök a számítógép előtt 2 napja, alig haladok a munkámmal, nem tudok kimenni futni, csak bolyongok össze-vissza, csak Ukrajnában, Kárpátalján jár az agyam. A népen, akinek sorsát mások gyűlölködése, önbizonygatása és hatalmi játszmái döntik el. Annyi nyomorgattatás, annyi szenvedés után, még ezzel is felerősödhet bennük a kérdés, Uram, hol vagy?

Olyan sokszor feltett kérdés ez, olyan hangos a kérdés, hogy talán meg sem várjuk a választ. Mi válaszolunk helyette, mert lelkünkben zsong a bánat, a harag, a félelem, az aggodalom, a bizonytalanság a tehetetlenség. Mi válaszoljuk meg: „Nincs itt.”

Nincs olyan emberi válasz, ami a szenvedéseket megmagyarázhatná, hisz kiűzettünk a paradicsomból és egy bukott, gonosz világban élünk és bár nagynak, okosnak képzeljük magunkat, akkor sem látjuk a teljes képet. (Ezt elfogadni megnyugvás.)

Nincs válasz, ami a holnapot biztosra megmutathatná, hogy lecsendesedjünk, vagy felkészüljünk rá, így a sötétségben más nem maradt, mint pislákoló reményünk, hogy Isten megígérte, hogy itt lesz, velünk lesz, mindig, mindenben.

Nem baj, hogy csak pislákol reményünk, mert Isten a pislákolást is értékeli, azt is táplálja, azt sem oltja ki.

Arra is gondja van. Pislákolj nyugodtan!

Amikor nagyon fáj, amikor nagyon nagy mélységeket látok, ez az ige jut eszembe:

„Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban. A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból. Virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból.” II.Móz.12:40-42.

Micsoda? Virrasztott az Úr? Igen, virrasztott. Figyelt. Gondja volt. Virrasztott, mint apa a drága gyermeke mellett. Virrasztott, mint anya édes kincse, gyermeke mellett.

Virrasztott! Virraszt most is!

Ti, akik szenvedtek, aggódtok, féltek, gyászoltok nyugodtan kérdezzétek meg Istent: „Uram, hol vagy?” És várjátok csendben a választ. Halljátok, ahogy a lázas éjszakában csendben fogja kezeteket és lelketekbe suttogja: „Veled virrasztok! Érted virrasztok! Itt vagyok!”

 

Forrás: Tapolyai Emőke Facebook-oldala

 

Borítókép - Fotó: Dabisik | Dreamstime.com
Szemle
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Szilágyi József 2022. 02. 28. 12:35

    121. Zsoltár