A fiatal felnőttlét „izgalmas, mély víz, amiben az ember teljesen meg van győződve arról, hogy a következő óvatlan pillanatban biztosan megfullad.” Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint azoknak az arcát nézni, akik velünk egy hajóban vannak – és elhinni nekik, hogy minden rendben lesz. A TeSó blog írását szemlézzük.











