„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula. Mert a gyökér tart meg, és a gyökér az, ami táplál. Nem mindegy hát, hogy milyen gyökereink vannak. Révész Szilvi író bejegyzését szemlézzük.
Isten ígérete arra emlékeztet, amelyre az Illyés-idézet. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jer.17:7-8.)
Áldott élet… – ahol az áldás kulcsa nem az, hogy mindig minden körülmény tökéletes, ideális, minden feltétel optimális, minden vihar elkerül, a szárazságról még hírből se hallunk.
A gyökérzet az áldás kulcsa.
Erős, egészséges, mély gyökerek „a folyóvíz felé bocsátva” (ahogy Károli fogalmaz).
Nem tudom milyen esztendő jön – és milyen jó, hogy nem tudom előre, nem kell, hogy ez legyen a gondom. Jó lenne egy bő esztendő – főként lelkiekben! Valami ébredés-féle, mondjuk egy késői eső, a Lélek erőteljes meglátogatása. De ha száraz, szűk esztendő következne is, akkor se kell nélkülözzem az életet. Gyökereimet a folyóig ereszthetem, és az élő víz folyamai megelevenítenek – mindenféle időkben. A bizalmam már nem a körülményekben van. Nem a technológiai fejlődésben, a tudományos áttörésekben, a gazdasági fellendülésben, a politikai döntésekben, az emberi humánumban. A bizalmam az Úrban van, az Örökkévalóban. Annak az áldásra várok, aki az eget és a földet alkotta. (Zsolt. 134:3.) Ő azt ígérte, hogy formálni fog. Olyan leszek, olyanná leszek mint az a víz mellé ültetett fa. Vajon mennyit változtak a gyökereim az elmúlt évben? Vajon milyenné válhatnak majd idén? Mert a felszín, a látható, a lombozat, a gyümölcs bármilyen is aktuálisan, csak másodlagos… következmény. A gyökereink tartanak, a gyökereink éltetnek, táplálnak idén is.
Hol vannak a gyökereid? Miből táplálkozol? Merre ereszted őket?
Megvan a lehetőség arra, hogy az örökkévaló forrás felé eressz ma gyökeret. Megvan a lehetőséged, hogy ezen a gyökérzeten át az isteni élettel töltekezz. Vedd elő az Igét! Tölts időt Isten jelenlétében! Töltekezz be Szellemével! Tedd, amit kér, lépj, hogyha szól! És nem kell félned a körülményektől. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2.Tim.1:7.) De ez az erő, amely időnként természetfeletti, ez a szeretet, amely tart, erősen tart, viharokban is megtart, és ez a józanság, amely egy isteni bölcsesség – ezek nem véletlenszerűen érkeznek az életünkbe, egy kapcsolat következményei, az Örökkévaló áldásai, a Lélek gyümölcsei.
„Áldjon meg téged az Úr a Sionról, az Úr, aki az eget és a földet alkotta!” (134.Zs.3.)
Legyél olyan, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit… száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét!
Az Úr legyen a bizodalmad!
Forrás: Révész Szilvi Facebook
hirdetés
